Normális ez a gondolat?

Azért azt tudod, h a gazdagság általában sok munkával és még több tanulással jár?

A pszichológusod pedig ennél sokkal durvább dolgokkal is kezelne hidd el. Mondd el neki, abból nem lesz baj.

Plasztikai műtétre vágyakozást általában nem tartom normálisnak.

Sok esetben önképzavar, nem indokolt.

Ugyanakkor felesleges eü. kockázatokat is rejt, aminek akár évtizedek múlva látják a kárát a páciensek.

Karrier kapcsán, nem tudom, hány éves vagy de manapság sokkal jobb lehetőségek vannak szerintem, mint az "én időmben".

22 év, ez butaság, majd megjön az eszed.

Akkoriban számomra is elég reménytelennek tűnt, hogy lesz így lakás stb.?

Gondolkodtam külföldre távozáson, vagy válthattam volna munkahelyet, két lehetőség is lett volna.

Harmadikat választottam, vállalkozó lettem, hamarosan az autóim cserélgettem, lakást vásároltam.

Megoldható.

Semmiről nem maradsz le, ha nem utazgathatsz. Én voltam már sok helyen külföldön, de sehol nem éreztem magam olyan jól, mint gyerekkoromban a Balatonon. Akárhova megyek, már semmit nem tudok annyira élvezni.

A saját lakás öröme is csak egy kergetett illúzió volt, amíg a szüleimnél vagy bérlakásban laktam, azt hittem nagyszerű lesz, ha egyszer saját házam lesz. Az is volt 1 napig. Az ember minden jót hamar megszokik. Aztán természetesnek veszi, és plusz örömet alig ad. Viszont a birtoklás plusz gondot és aggódást annál inkább.