Normális mindennap a halálra gondolni?

Akkor láttad? Én sokkot kapnék (1-es vagyok) Nem akarod megölni magad, de várod, hogy nem ébredsz fel és arra készűlsz, hogy szép halott legyél. Szerintem ez se normális, hogy az életed e köré épűl, hogy akár ma is meghalhatsz és szépen kell kinézned a halálhoz.

Nemtudom, hogy ez szorongás e, de az nem lehet életcél, hogy szép alott legyél.

Szia! 1. Nem értem a tageket, miért van pl. a frontin bejelölve? Szeded/szedted (?)- nagyon nem mindegy állsz-e kezelés alatt, vagy nem állsz, de felírták és van otthon- esetleg néha bekapsz belőle stb.. 2. A kérdés első részére meglepő lesz a válasz, de a klinikumban azt látjuk, hogy ez a halállal kapcsolatos attitűd nagyon gyakori: arról van szó, ahogy a #6-os is pedzegette, hogy rossz passzban vagy, az érzelmi rezignáltság pedig olyan megterhelő és kiürítő hatással van az emberre, mint az éhség. A levert emberek- azok is, akik nem szorulnak semmiféle gyógykezelésre- bizony automatikusan többet fantáziálnak a halálról. Ebben van egyfajta ösztönös önsajnálat, másrészt a környezet számára adott figyelemfelhívó jelzés (támogatás bevonása, de nem cry for help), harmadrészt a halállal (amelyet nem lehet befolyásolni, sem ,,megjavítani" vagy feloldani, tehát egy véges állapot) szemben elképzelt tudatos kontroll bevonása: tehát, rosszul érzem magam, talán meg is halok. Azon nem tudok változtatni, de legalább ,,felkészülök rá", hogy úgy kerüljek a tepsire, ahogy születtem- makulátlanul. Szinte rámcsodálkozzon a patológus, és azt gondolja, hogy milyen kár is érte.. A lányoknál/nőknél pl. sokszor hallom, hogy míg Coco Chanel azt vallotta, hogy azért legyél mindennap jól öltözött, mert nem tudhatod melyik nap futhatsz össze az álmaid szerelmével- addig sokan inkább azért ,,szedik magukat ráncba", hogy a hirtelen bekövetkező események során ne legyen ciki kiszolgáltatott helyzetbe szőrös lábakkal és agyonhasznált bugyiban feküdni a sürgősségin; míg mások ennél tovább mennek és azt mondják, nem szeretnék, hogy úgy nézzék megukat majd fentről, hogy ,,ciki legyen" látni milyen lelakottak voltak. Hát igen, ezek nagyon abszurd tartalmi formák- de tulajdonképpen ahogyan írtam, elég gyakori aggodalmak és egyáltalán nem kórosak- csak a halálfélelemmel és a halálfantáziákkal kapcsolatos személyes kontroll bevonásáról szólnak. 3. A halott lányok irányába mutatott vonzalom már egy kicsit bonyolultabb: ha izmosan meg is halsz, vajmi kevés esélyed lesz egy halott jó nő mellé tepsire kerülni, majd valahogy randira hívni, ha már nektek ez jutott. Szóval mivel egyelőre életben vagy, meg kellene próbálni élő lányokhoz közeledni. Amennyiben a halott lányokkal kapcsolatos fantáziálgatás közvetlenül köthető az előző pontban megfogalmazott ,,dögösen, rendezetten meghalni" gondolathoz, -mint kivetítés- akkor nincs gond; ha azonban halott lányok iránti vonzalom élőként is bejön, érdemes tanácsért szakemberhez fordulni, mert ez már több is lehet, mint kevert szorongásos depresszió. 4.Öngyilkossági gondolatok: az írásodból látszik, hogy ezek légből kapott kósza ötletek szerencsére! Amit elmondhatunk, hogy a halálban nem sok szépség és méltóság van, ahogy a haldoklásban sem. Fájdalmas, mocskos, félelmetes, kontrollálhatatlan és teljesen egyedül kell végig csinálni, mindegy mennyien állnak az ágyad körül. Lehet, hogy csak 3 perc, lehet, hogy 3 év- de az utolsó percekben semmi szép nem lesz. Ezért szorong mindenki bizonyos mértékben a haláltól (egzisztenciális félelem), mert mindenkinek a sarkában van valahol valami, ami kikerülhetetlen, így ahogyan a párkapcsolati fantáziák, a sikeres élettel kapcsolatos tervek/ábrándok, úgy a halállal kapcsolatos félelmek is univerzálisak. Abban ugyanakkor biztos lehetsz, hogy az öngyilkosságban sincs semmi könnyebb. A legtöbb öngyilkos fulladásos halált hal, vagyis 2 percig biztosan magánál van, pánikol, sír, nagymozgásokat végez, remeg, összepisili magát- majd a súlyos oxigénhiány kiüti és aztán lassan leáll az agyműködése és a szívével a vérkeringése is. Akik gyógyszerrel/vegyszerrel vagy érvágással próbálkoznak, gyakran nem járnak sikerrel viszont rendkívül súlyos szervi és funkcionális sérülésekkel élnek túl. Akik sikerrel járnak, azok először sokkot kapnak, amely olyan érzés, mintha felakarna robbanni az egész tested. Tehát, nincs olyan, hogy gyors, kegyes öngyilkosság életuntaknak receptre- ha volt ilyen, ' no, megvágom magam aztán 20 perc elalszom és csá világ' elképzelésed, akkor az sajna nem fog bejönni, úgyhogy kénytelen leszel inkább tovább izmosodni a valóságban. 5. Bocsánat, hogy kimondom, de a halott test másnéven emberi tetem, bomlik és büdös! 2-3 napos hulla azért az, nem tudom, hogy hol mutat szépen, milyen videókat láttál, de meredt, sápadt, hideg és sokszor torz. Ha jobb paszban leszel érdemes egy-egy dokumentum filmet megnézned, hogy pl. hogyan készítik fel a testet a ravatalra vagy hogyan is zajlik egy boncolás- tanulságos lesz. 6. A szorongásos depresszió kevert hangulatzavar, ha súlyos, kezelést igényel- egyedül nem igen lehet megoldani. Ha úgy gondolod, hogy a lehangoltságodon sokat segíthetne, menj el egy pszichiáterhez (nem kell befeküdni!) és ő majd ajánlani fog olyan gyógyszert amelyről könnyű lesz lejönni, ha jobban vagy. Nyilván, ahhoz, hogy jobban legyél nem csak gyógyszerre lehet szükséged, hanem viselkedés terápiára is- ugyanis ha a gyógyszer visszahúz egy jobb állapotba neurokémiailag, akkor érdemes azt élmények útján is megerősíteni, hogy amikor majd le kell szokni róla, ne az legyen, hogy betojsz, hogy megint bezuhansz a mélybe, mert semmi pozitív változás nem történt az életedben. Összességében tehát ugyan nem kórosak a halálfantáziáid, azonban szorongásos, depressziós tünetek mellett nem lehet szociálisan aktívnak lenni és ha kezeletlenül hagyod az állapotodat (miközben az annál súlyosabb, minthogy el éldegélj vele) az életed több területére is be fog szivárogni és vegetatív, megrekedt helyzetet fog generálni, amelyben idővel mindentől is szorongani fogsz, ami változással ill. kontrollvesztéssel jár. Inkább légy bátor, ha nem javul az ,,életkedved", kérj segítséget!

Nem.