Normális az, hogy nem merek emberek közé menni és mindennaposan ennyit sírok?

18 éves lány vagyok.

Nagyjából 3 éve nem merek emberek közé menni. Amikor rá vagyok kényszerülve, folyton feszültséget érzek, nem bírok ellazulni és csak nyugodtan lenni valahol. Nem tartom magam valami vonzónak, a tükörben nézegetem magam félóránként, hogy minden rendben van-e az arcommal és a ruhámmal. Csúnyának és kevésnek érzem magam a többiekhez képest, eléggé befeléforduló is vagyok alapjáraton, de mindig megszólnak, ha nem veszek részt "plusz tevékenységekben", furcsának tartanak, pedig csak szeretek a háttérben maradni, a jó programokkal nekem semmi bajom nem volt - egy ideig.

Nem tudom, hogy jutottam el eddig a pontig, de a következő a helyzet áll fent: már ott tartok amiatt, hogy nem találom a helyem az osztályomban, hogy antiszociálisnak tartanak, folyton mondják, hogy vegyek részt ebben meg abban, hogy már az osztálykirándulásra sem akarok elmenni, s semmilyen más közös programra sem. Félek új emberek társaságában, hogy leégetem magam, rossznak és furcsának tartanak majd, hogy nem leszek elég jó. Ha fiúval kell beszélnem, szinte egy elviselhetetlen feszültséget érzek, még sosem volt párkapcsolatom.

Mindennaposan úgy érzem csak komfortosan magam, ha a szobámban vagyok, azt csinálom, amit szeretek, az osztálytársaim és más emberek nélkül. Egy filmet nem nézek már meg a családommal sem, nem szeretnék velük nyaralni menni, félek már az ő társaságukban is megjelenni. Nincsenek barátaim, ha az iskolában vagyok és ki kell állnom mások elé rám jön a hasmenés, hányinger, ájulás környékez, stb.

Itthon sokszor éjszakába nyúlóan sírok este az ágyamban, sokszor még akkor is, ha aznap épp semmi kellemetlen nem történt. Az ad megnyugvást, ha sírhatok, minél jobban és ha szomorú lehetek. Azt vettem észre, hogy szinte képtelen vagyok mostanában boldog lenni, nyugodt maradni és csak úgy "el lenni" mert hozzászoktam vagy az állandó feszültséghez, vagy az éjjeli zokogáshoz, s ürességet érzek, ha más érzések járnak át. Az előző születésnapomat sem tartottam meg, egyedül elmentem valahová, egész nap távol voltam a családomtól és más ismerősöktől, csak este mentem haza.

Érdemes lenne felkeresnem egy pszichológust? Mitől lehet ez?

Köszönöm előre is.