Sosem lesznek barátaim, de mindig becsapom magam. Mit tehetnék? 19F

Most egyetemem vagyok, sokan mondták itt lesz barátom.. aha...

Nekem sose volt, nekem családi életem se volt, apám magára hagyott mint egy darab sz*rt, anyàm meg mentálisan nem oké. Mindigis jó lett volna valahova tartozni. Mániákusan kerestem már a barátságokat interneten, de mindegyik dobott, pedig nem voltam rámenős. Sz*r ember vagyok és kész, gyűlőlőm magamat. Van nekem egy mentorom mentálisan nem vagyok oké, nem zizi vagyok, hanem depresszív, szorongó. Pszichológusom 2 hónapja nincs. Mentorom felcsesz, mert olyan bután látja át a helyzetemet. Tudom jót akar, de nyilván nem magától, szerintem az is utál mint a sz*rt szerintem. Azt mondja beszélgessek a szaktársakkkal, barátkozzak. Hogy mivan? Nekem eddig 4-5 kisérletrm volt barátkozásból, dobtak mind, ignoráltak. Neten van egy barátom aki 400kmrel lakik, sose talákozunk mert nem akar, de ő neki mindent elmondunk, elküldöm a beszélgetést ő azt mondja hogy ezek npck, unalmasak, én jobbat érdemlek stb, de nem mond igazat.

Tegnapelőtt megint becsaptam magam. Leült mellém egy srác elődadáson egyetemen, és elkezdtünk beszélgetni. Aztán elmentünk sétalni. Hát azóta rám sem nézett, én köszöntem neki vissza se köszönt. Szóval jah.ez van