Pszichiáternek elmondhatom, hogy szerintem milyen mentális betegségem van?

Nyíltan ne mond ki hogy szerinted mi a betegséged, a legtöbb orvos érthető okokból a falra mászik azoktól akik saját magukat diagnosztizálják.

Sok esetben az öndiagnosztizálás pontatlan és alaptalan, például a hipochondereknél akik mindennel is diagnosztizálják magukat. Ezen kívül nagyon sok pszichiátriai betegség hasonló, és két vagy több betegség tünetei szinte teljesen átfedik egymást, gyakran még a hozzáértők is félrediagnosztizálhatnak.

Ezzel szemben viszont az tény, hogy sok esetben a beteg az aki legelőször észreveszi magán a tüneteket, és kér orvosi segítséget. Amit érdemes csinálni az az hogy az egyik találkozás alkalmával elmondod a tüneteidet, mennyi ideje tartanak, hogy érzed magad, mindent ami eszedbe jut. Azt ne mond el hogy van egy gyanúd XY betegség irányába, csak mond el a tüneteidet és azt hogy mit tapasztalsz. A doki valószínüleg rögtön tudni fogja mi a helyzet, és a tünetek alapján diagnosztizál és kezelést indít, valószínüleg ez bele fog telni jó pár találkozóba. Valószínüleg a várt diagnózist fogja adni, de ne legyél csalódott ha mégsem. Sok betegség nagyon hasonló.

A diagnózis után persze rákérdezhetsz bővebb információkra a betegségedről, de érdemes finoman megközelíteni a dolgokat.

Nem értek egyet az 1-essel. Én teljesen konkrétan azt mondanám, hogy szerintem komolyabb problémám van, csak ez nem nyilvánul meg és hogy szerintem lehet, hogy borderline vagyok.

Erre legfeljebb a doki körberöhög. És akkor mi van?

Legjobb lenne, ha a doki tesztet csináltatna... csak vmi miatt ezt nem nagyon erőltetik.

* "nem nagyon erőltetik"

helyett

"nem nagyon ambicionálják"

"üresség érzés, öngyilkos gondolatok, ami miatt szenvedek meg, hogy kb. teljesen döntésképtelen vagyok, mert nem tudom ki vagyok valójában, mit kéne tennem" - ez full depresszió amúgy, ha csak ennyi van, én a helyedben nem mondanám a bordert. Persze lehet, hogy a te dokid rendes!

Én egyszer összeírtam a tüneteimet, amik miatt szerintem borderline vagyok, elmondtam a dokinak, erre visszakerdezett, hogy "maga ettől akar különlegesnek tűnni????" 🤦🤦🤣 Utólag már csak röhögni tudok rajta, viszont évekig fájt, pláne amíg nem kaptam ténylegesen diagnózist. Ilyen becsicskítás után persze már semmilyen szakembernél nem hoztam fel, hogy szerintem ez a bajom, ahol a dg-t kaptam, nekik maguktól feltűnt hál'istennek. (Budapesten, bent fekvős terápián, tb alapon.)

Orvosnak készülök és egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy elítélendő lenne az, ha a páciens öndiagnosztizál. Hiszen ő ismeri a legjobban a saját érzéseit/gondolatait, a pszichiáternek csak ahhoz van hozzáférése, amit megoszt belőlük.

A pszichiátriai kórképek ritkán fordulnak elő egyedül, sokkal jellemzőbb a komorbiditás, azaz több kórkép egyszerre van jelen, a depresszió mellett pedig gyakran húzódik meg valamilyen személyiségzavar. Ha érdekel a pontosabb kép, akkor kérj MMPI tesztet, az sztenderizált, hivatalosan azt használják a szakemberek.