Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Enyhén autista ember milyen...

Enyhén autista ember milyen állást tudna végezni?

Figyelt kérdés
Ismertek enyhén autistát (aspergerest) aki dolgozik? Mit dolgozik? Egy barátom az, de nem dolgozik, a szülei tartják el. Tud beszélgetni emberekkel, de vannak furcsa beszólásai, furcsa kérdései és nem bírja a monotonitást, a kötöttségeket, a felelősséget és félne olyan emberekkel dolgozni, akik belekötnek.

2023. szept. 23. 00:35
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
100%

Einstein is jó eséllyel Aspergeres volt.

De nincs két ugyanolyan autista. Ami megy az egyiknek, lehet elvégezhetetlen egy másiknak.

2023. szept. 30. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
100%
Hardverfejlesztőként alkalmaznak, ez áramkörök tervezését és tesztelését jelenti főleg. Mellett szervizelek maszekben ezt-azt. Az egyetemet nem végeztem, lett munkám mellette plusz nagyon zavartak a többiek.
2023. okt. 5. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
63%
9es ez a sok ember akit ismersz, nekik mind van diagnózisa?
2023. nov. 5. 05:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

Mivel viszonylag régi a kérdés, azért idézem:

"Ismertek enyhén autistát (aspergerest) aki dolgozik? Mit dolgozik? Egy barátom az, de nem dolgozik, a szülei tartják el. Tud beszélgetni emberekkel, de vannak furcsa beszólásai, furcsa kérdései és nem bírja a monotonitást, a kötöttségeket, a felelősséget és félne olyan emberekkel dolgozni, akik belekötnek."


Az Autizmus Alapítványnál diagnosztizált Aspergeres vagyok. Nem enyhe, hanem súlyos fogyatékos minősítést kaptam 2018-ban:

"autizmus spektrum zavar, Aspergeri típus (pervazív fejlődési zavar) F84.5"

Ez alapján megváltozott munkaképességű, C2 kategória, 55%-os egészségcsökkenés, súlyos fogyatékos. Hivatalosan.


Az egy elterjedt tévhit, hogy az Asperger az autizmus enyhébb fajtája. Nem az! Nem azért mondom, hogy magamat fontosabbnak állítsam be, hanem valóban súlyos dolog. Csak az Aspergeresek többsége jobban meg tud tanulni színlelni, alkalmazkodni. Ezért is marad sok Aspergeres diagnosztizálatlan, míg az autisták, akik kisgyermekkorban későn kezdenek el beszélni, feltűnőbb tüneteket mutatnak. (Mint a kisebbik unokaöcsém.) Ezt szakmai leírások és személyes tapasztalatok és felismerések alapján mondom. Belém lehet kötni, ahogy sokszor, sok ilyen jellegű kérdésnél, de a valódi (nem divat, nem hype) aspergeresek többsége súlyos problémákkal küzd.

Olvastam egy európai ország kutatását, ami kimondottan az Aspergereseket vizsgálta, és az volt az eredménye, hogy a második leggyakoribb halálok náluk az öngyilkosság. Nekem is volt több kísérletem, a legutóbbi (2018) gyógyszerrel, ott csak az állított meg, hogy tudtam, hogy ha a másik felét is megiszom az összetört 200mg Frontin+víz keveréknek (azért kell összetörni, hogy ne tapadjanak össze a tabletták a gyomorban, tehát gyorsan felszívódjon az egész hatóanyag). Szóval azért nem tettem meg, mert visszariadtam, hogy ezzel TÉNYLEG megteszem. Vagy csak gyáva voltam.

Mindenesetre ezt semmiképpen nem nevezném "enyhének" semmilyen szempontból.

Azért terjedt el az Asperger "enyhe autizmusként" való meghatározása, mert mind magasan funkcionálók vagyunk, de nem autisták, és sokkal jobban tudunk színlelni és alkalmazkodni. És akarunk is. Hogy normálisnak lássanak.

Ezért van az, hogy sok laikus azt hiszi, (még pszichiáterek is) hogy az asperger az autizmus enyhébb formája.

Nem sajnáltatni akarom magam - távol álljon tőlem - inkább a félreinformálás bosszant olyan szinten, hogy késztetést érzek leírni.


Ezt csak bevezetőként írtam. A lényegi válaszom:

(Tudom, nem az igazi, inkább csak tapasztalat)

Sok éven át, és most is, engem a nyugdíjas apám tart el. Eleinte éveken át volt állásom, mint rendszergazda - de az nagyon kivételes és szerencsés munkahely volt. És sokszor hagytam ott néhány nap, hét vagy 1-2 hónap után munkahelyet. Nem bírtam.


"nem bírja a monotonitást, a kötöttségeket"

Ez nagyon igaz rám. Az autistákról mindig azt mondják, hogy nemcsak bírják a monotonitást, hanem kimondottan szeretik. Hát én nem. Legfeljebb azért, mert félek a kihívásoktól, de igazából nem megy. Mert nem autista vagyok, hanem aspergeres. És ADHD-s is (diagnosztizálás: SOTE Felnőtt ADHD szakambulancia).


Az Aspergeresek mind magasan funkcionálók - a nagy eltérések, ha vannak, abból adódnak, ahogy gyerekkorukban kezelték (nem kezelték) őket, tehát a környezet. Az autistáknál sokkal szélesebb a spektrum. Ott van, aki nem is beszél (de ettől még átlag feletti az IQ-ja), és van aki egyetemi matematika tanár. És mindenféle. Ezeket szakértőktől olvastam, illetve személyesen hallottam szakembertől.


Szóval milyen munka jó egy Aspergeresnek:

Már a kérdés részletezésénél látni, hogy ez minden, csak nem enyhe. Autistának enyhe, de csak a sztereotípiák alapján, de minden normális értékrend szerint súlyos probléma van.


Én dolgoztam rendszergazdaként még a '90-es évek második felében és a 2000-es évek elején, úgy hogy magamtól tanultam bele a kis cégből egyre nagyobbra növőnél. Ma már nem tudnék ilyen munkát végezni, mert ma már képesítés kell. És bele is untam.

Dolgoztam 2020-ban írnokként egy bíróságon. A tárgyalások hanganyagát kellett legépelnem. Mivel tanultam 10-ujjal vakon gépírást, nagyon jól ment, de sokan összesúgtak a hátam mögött, és röhögtek a furcsaságaimon, mert az volt az első munkahely, ahova kimondottan fogyatékosként vettek fel egy program keretében, amit autistáknak csináltak.

A furcsaságaim nem is voltak azok, csak hogy mindig tartottam egy fél literes vizespalackot az asztalomon, hogy ne felejtsek el elég vizet inni, és mindig cseréltem a hűtőben tartott másik palackkal. A "normálisok" vagyis neurotipikusok ezt is furcsának találták. A többi furcsaságom a szorongásból eredt, és abból hogy könnyen zavarba jöttem.

Azt sem tudták, hogy miben áll a fogyatékosság, csak a köznyelvi, pejoratív értelmét ismerték. Persze voltak intelligensebb kollégák is. Egyikük pár hónap után meg is kérdezte, hogy tulajdonképpen én mitől vagyok fogyatékos, mert egyáltalán nem látszik rajtam. És elmondtam, hogy miben áll az Asperger-szindróma.

De sokan csak (tudatlanságból, éretlenségből) idegenkedtek és sugdolóztak.

De volt pozitív eredmény is, amikor a kezdetben zavarban lévő kolléganőknél (egy bírónő és egy írnok) sikerült áttörést elérni, és nagyon jó kapcsolat alakult ki. Előtte mintha féltek volna tőlem, amire rátett egy lapáttal az, hogy zavarban voltam én is, és ők is.

De a gépelési munkát nagyon bírtam. Egyrészt mert jól ment, tehát sikerélményt adott, másrészt mert nekem nem volt monoton ez a munka!

Ez nagyon fontos! Sok normális, vagyis neurotipikus ember azt gondolja, hogy szövegeket gépelni unalmas és monoton. Számomra azért nem volt az, mert mindegyik emberi történeteket mesélt el. Az Alperes, a Felperes érvei, ahogy ütköztek. Mint a biciklizés: Arra is lehet mondani, hogy monoton, mert csak tekersz, de közben nézed a tájat, ami változik.


Szóval nekem ezek a munkák jöttek be. És végeztem betanított munkát is, amit időnként tudtam szeretni. De az akadály mindig a szociális szorongás volt - mindig ez jelentette a legnagyobb akadályt. Ez kiemelkedően jellemző az Aspergeresekre, míg az autistákra jóval kevésbé vagy egyáltalán nem.


Szóval a kérdésre, hogy milyen munkát tudna végezni, milyen állást tudna vállalni egy Aspergeres:

Ahol nem dolgozik túl sok ember egy helyen. Inkább a "családias"-nak nevezett munkahelyek, ahol nem kell minden nap túl sok emberrel kapcsolatba lépni.

És - igaz, ezt csak magamból kiindulva mondom - olyan feladat, amit szenvedéllyel, valódi érdeklődéssel tudok végezni, nem csak a pénzért, és nem monotonnak érezve és kötelességnek.

Ez részemről lehet IT munka, irodai, de akár könnyű betanított munka is. Fontos a pénz nekem is, naná, hogy kell, minél több, de tapasztalatból mondom, hogy hosszú távon sokkal fontosabb az emberi/emberséges környezet (nem finomkodást várok, hanem normális, emberi munkahelyi környezetet). Amikor a napi munkavégzés után elégedetten megyek haza, hogy jót dolgoztam. Akár azért, mert ki tudtam élni a kreativitásom egy-egy feladat megoldásában (IT) akár azért, mert egyszerűen csak végeztem a dolgom egy jó hangulatú munkahelyen.

Ezek az igazán fontosak számomra Aspergeresként és ADHD-sként - és emberként.


Ahogy a 10. is írta: kb. mindent.

Na jó, felszolgálónak nem lennék jó, mert nem tudnék annyi mindent megjegyezni a rendelésekből, és a tálcákkal lavírozni az asztalok között.

Az autistáknak és az aspergereseknek hírhedten (és szakmai megállapítás szerint is) rossz a mozgáskoordinációjuk. Amit persze lehet fejleszteni.


És az agyban is van egy olyan furcsa másság, hogy van egy 1-2-3 másodperces késleltetés, amíg felfogunk valamit. Erről olvastam is (szakmai cikkek) és tapasztaltam, amikor hanganyagról gépeltem szöveget. Társaságban sokszor ezért tűnünk hülyének, mert van ez a pár másodperces késleltetés, amíg leesik, hogy valaki komolyan mondta amit mondott, vagy csak ugratott.


Tudom, hogy sok olyan dolgot leírtam, amibe bele lehet kötni. Nem tudok most minden, az elmúlt 25 évből származó megismerést idézni és linket bemásolni, csak segíteni akartam. Abban biztos vagyok, hogy van hasznos dolog is abban, amiket írtam.


Nekem a lényeg, hogy bármit csinálok, azt valódi odafigyeléssel akarjam csinálni. Akár magasabb szintű munkakör (IT) akár betanított munka.

szept. 19. 18:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!