A depresszió az egy egyfajta körforgás?

Eléggé mélyen benne voltam, most már csak közepesen. Kerestem pszichológust, az némelyt segített, már nem járok hozzá, mert fejbe helyreraktuk a dolgokat, inkább a cselekvéseimen volna most már a hangsúly.

A legrosszabb az volt a gondokon felül nekem, hogy szó szerint semmihez se volt kedvem. Viszont, ha még is rávettem magam kényszerből, akkor kb 5 percig bírtam, utána jött a kudarc érzés, hogy képtelen vagyok 5 percnél tovább csinálni bármit is. Szóval nap végén ott voltam, hogy nincs kedvem semmihez, vagy ha próbálkozás volt végül is mondhatni semmit se csináltam.

Kezdetben azt hittem, hogy a sok fáradtság a kipihenés hiányából adódik, de nem lett jobb a folyamatos pihenéstől se.

A pszichológus azt mondta, hogyha 1 évig aludnék, akkor se leszek kipihentebb a mostani leromlott fizikai / mentális állapotomnál.

Szóval most mindent kényelmetlenül és muszájból megcsinálok, amit az adott napra kitűztem. De csigalassú, kis lépésekben haladok, amire azt mondta a terapeutám, hogy ez egy természetes dolog, szóval ne legyek elégedetlen.

Egyszer már kijöttem egy mélydepresszióból, így ez az ami miatt hiszek benne, hogy ez nem egy örökké tartó állapot, de néha annak tűnik.