Mi az oka annak ha valaki nyugtatókon él? Úgy értve ezt hogy az orvos felírja neki tehát orvosilag jogos és be kell szednie naponta néhányat...

Én próbáltam gyógyszereket, a spitomintól a frontinig mindent, mert elég szarul voltam. Nem írták fel, ismerősöktől szereztem be, csúnya dolog ne kövesse senki a példám. Egyik sem hatott, ami meg igen, csak fizikailag éreztem a hatását, például könnyebben aludtam el, de amúgy ugyan olyan mélyen voltam. Abbahagytam pár hónap után, nehogy rászokjak. De ez nem meglepő, mert én nem csak úgy érzem, hogy egy rakás szar vagyok, mert konkrétan az vagyok.

Sajnos nekem egyetlen egy dolog hatott eddig, és az az alkohol. Nem iszok, mert nem akarok alkoholista lenni, de amikor próbáltam, úgy éreztem magam az emberek között, mint bármelyik másik ember, még a kedvem is jó volt. Erős a kísértés nagyon, hogy elkezdjek alkoholt inni, lehet, hogy fogok, még nem tudom. Annyi a szerencsém a borzasztó erős szorongással (mert az is van), hogy mindent megtervezek előre szinte másodpercre pontosan, és sosem térek el ettől, ha rajtam múlik, így az alkohol mennyiséget megtudom tervezni, hogy mikor mennyit iszok egy időszakban, ha muszáj lesz (márpedig nagyon extrém mélyen vagyok mostanság).

Ez most rosszul hangzik, szánalmas meg ilyenek, én is tudom, hogy az, de van az úgy, hogy egy pohár víz lenyelése is megterhelő feladatnak tűnik. És ez még megterhelőbb, ha a környezetnek nem akarjuk mutatni. Rólam azt hiszik pókerezek, annyira pókerarcom van mindig, és azt hiszik, hogy a vérnyomásom 100 alatt van, miközben a valóságban egy 5-ös erősségű hurrikán pusztít a testemben a gondolatok által, vagy csak a helyzetem realitása által.

Szóval vannak ilyen emberek, akiknek minden feladat borzasztó megterhelő, a legalapvetőbb mindennapi dolgok is.