Hogyan hagyjam abba a vagdosást?

Fú, oké, a kommentekből kiindulva akkor kezdjük az alapokkal: a pszichológusnak és a pszichiáternek nem ugyanaz a feladata. A kérdező pszichiáterhez (orvoshoz) jár, nem pszichológushoz. A pszichiáter - hacsak nincs külön pszichoterapeuta végzettsége - nem tarthat terápiát, nem lelkizik veled, hanem kizárólag annyi a feladata, hogy beállítsa a páciens tünetei alapján a gyógyszerezést, szükség esetén beutalja kórházba. A kérdező valóban borderline szem.zavarra hajaz, ezért valószínűleg erős antidepresszánst és antipszichotikumot kapna, de jó lenne, ha tudná mindenki, hogy ezek nem fogják megoldani a problémát, csak tüneti kezelést nyújtanak. Jó lenne azt látni, hogy magam körül azok, akik szintén ilyennel küzdenek, javulnak csupán a gyógyszerek hatására, de nem ezt látom. Ha súlyos tünetei vannak valakinek (mint például az önbántalmazás vagy a dührohamok ilyenek), akkor átmenetileg segíthet, de az elsődleges kezelésnek minden személyiségzavar esetében a pszichoterápiának kellene lennie. BPD-re elsősorban DBT vagy sématerápia lehet jó, akár egyéniben, akár csoportosan, ha azt is komfortosnak éreznéd. Egyéniben vannak az országban kifejezetten BPD-re specializálódott pszichoterapeuták (pl. Keresztes Zoltán, aki egyébként pszichiáter is), de igazából bármilyen más szakember is jó lehet, ahova nem csak konzultációra mész. A csoportterápiákra viszont általában hatalmas a várólista, legalábbis a Nap-Körnél biztosan, a Thalassába elég nehéz bejutni, a Tündérhegyről meg én személy szerint nagyon vegyes tapasztalatokat hallottam, de van a Semmelweisen is 1 hónapos csoportterápia. Szóval ezt neked kell eldöntened, hogy mi lenne jó számodra. Nem mindenki bírja a hónapokon át tartó intenzív, bentfekvős csoportterápiákat sem, például én sem bírtam.

A kórházról még annyit, hogy csak te tudhatod, hogy mi segít neked nehéz helyzetben. Mivel önbántalmazással szinte biztos, hogy leszedálnának, csak eltöltenél ott egy kis időt átaludva a napokat, aztán hazamennél. A BPD-s ismerőseim és barátaim esetében kivétel nélkül ez történt. Amikor én voltam zárton, akkor én ezt megúsztam, valószínűleg azért, mert nem bántottam se magamat, se mást, nem mutattam magam ingerültnek meg ilyesmi (de nagyon is az voltam, persze), és miután lejárt a 72 óra már haza is engedtek. De láttam, hogy más hogy néz ki körülöttem és hogy bánnak velük. Nem tudom elképzelni azt, hogy bárkinek ezen a világon az a hely segítene, mert engem éppenséggel traumatizált, és tudom, hogy kicsit sem vagyok ezzel egyedül sajnos, de akik sosem jártak ott, azok általában nagyon magabiztosan elmondják, hogy milyen jó. Nyilván egyetlen egy esetben ajánlom csak ezt az opciót, ha valóban életveszélyben vagy. Ha volt már valaha öngyilkossági kísérleted, akkor nagyobb az esélye, hogy újra lesz, de ha magamból indulok ki (nekem nem volt sosem), akkor még abban az állapotomban sem tudtam volna megtenni, amikor súlyos depressziós epizódban voltam és nagyon magas pontszámom volt a rizikófaktoros teszten.

Végszóra pedig a legnehezebb részét hagytam, ami a saját magad belső munkája annak érdekében, hogy jobban legyél. Tudom, átérzem, hogy borzalmasan nehéz azokban a bizonyos pillanatokban, de egyrészt adj időt magadnak, senki nem tud egyik napról a másikra meggyógyulni, másrészt pedig tényleg segíthet az is, ha sorstársakkal beszélsz, harmadrészt pedig önismeret, önismeret, önismeret. Tudatosítani kell, hogy bizonyos helyzetekben mit gondolsz és mit érzel, miért gondolod/érzed így, és mit tudsz tenni ellene, mennyire jellemző rád az impulzivitás és mi váltja ki stb. Viszont van azért reménytelibb oldala is ennek: nagyon sok borderesnél a 30-as, 40-es éveikre lecsillapodnak a tünetek, például a tesóm barátnője esetében is ez történt az elmondása alapján, meg beszélgettem több olyan nővel is, aki magán vette ezt észre. Kitartást.

Jo osszefoglalo de annyit hozzatennek, hogy pszichiater is vegezhet pszichoterapiat pszichoterapeutai vegzettseg nelkul.

Sokan jarnak csak pszichiaterhez pl heti egy alkalommal.

De ott van tokeletes peldanak a klinikai szakpszichologusok is akik szinten pszichoterapiat vegeznek.

Es en inkabb mennem egy olyan szskemberhez aki klinikai szakpszichologus es tapasztalt a modosult tudatallpotban mintha pszichoterapeutai vegzettsege lenne aztan evekig elpszichoanalizalgatunk de erzelmi attoresek nem igen lesznek.

#12 Egy pszichiáter képzettség nélkül nagyon alapterápiákat csinálhat, azzal nem sokra lehet menni. "Rendes" pszichoterápiához szakvizsga és engedély kell. De egyébként az, hogy valaki hetente jár pszichiáterhez még nem azt jelenti, hogy valamilyen terápia folyik, szimplán konzultációra (sima beszélgetés) is járhat hozzá.

"De ott van tokeletes peldanak a klinikai szakpszichologusok is akik szinten pszichoterapiat vegeznek."

Amikor pszichoterapeutát írtam, akkor azért tettem, mert az magában foglalja a szakorvost és a (klinikai és másmilyen) szakpszichológust is.

Nekem a kognitív terápián sem történt érzelmi áttörés (vagyis inkább negatív irányba, ha történt), pszichoanalízissel kevésbé találkoztam, de valószínűleg én sem érezném hasznát ennyi alapján, amennyi közöm volt hozzá eddig, mert nem olyan jellegű problémáim vannak, amit az oldhatna meg. De valakinek az is segíthet, szóval ez is olyan, hogy kinek mi.