Miért van az, hogy bizonyos szociális helyzetekben szorongok beszéd közben?

20 éves egyetemista férfi vagyok. Mostanra tudatosult bennem,hogy nem nyelvbotlásról van szó,hanem valami pszichológiai oka lehet a következő problémának: olykor beszélgetés közben,felcserélem a betűket,de közben ezt észreveszem és a hanglejtésem is megváltozik. Például ma megkérdeztem egyik ismerőst a boltban összefutva hogy mentek-e ma buliba, és úgy jött a számra a mondat hogy bentek vuliba?:'))), nagyon kellemetlen volt . Mintha nem tudnék beszélni. Baráti társaságomnál,ahol komfortosan érzem magam,sosincs ilyen hogy hebegek-habogok,vagy nem jön egy szó a számra. A megfelelési kényszerre gondolnék így elsőnek,hogy az miatt lehet. Apámmal volt egy időszak,mikor veszekedtem,akkor volt még ilyen szituáció veszekedés közben,mikor az igazamat próbáltam győzködni.

Illetve sokszor adódik olyan helyzet is a munkahelyi környezetből adódóan,hogy próbálnak az emberek poenkodni velem,csipkelődő humorstílussal,viszont ilyenkor sose jut eszembe semmi poén amivel visszatudnék "szúrni", hanem mindig full komolyan válaszolok, mintha nem is viccből mondta volna az illető, amit mondott. Utána meg 2 masodperccel később már eszembe jut hogy hú basszus miért nem ezt mondtam... Mintha leblokkolnék ilyen helyzetekben.

Sikeres vagyok a sportban,55 kilós kisrácként építettem fel a jelenlegi 82 kilós sportos fizikumomat,'csajozás' terén se vagyok elveszett, ennek ellenére úgy érzem, hogy az a belső önbizalom aminek lennie kéne,nincsen meg,pedig érzem legbelül hogy minden kapacitásom adott lenne rá hogy magabiztosabb legyek.

Hogyan változtathatok,fejlődhetek ezen téren?

Minden szakirodalmat, tanácsot,praktikát előre is köszönök!