Enyhe szociális szorongasom van, miért van az, hogy szembesitem magam a helyzetekkel tehát amitől felek, és nem hogy javulna van mikor a következő próbálkozásnal még intenzívebb a szorongas?

A viselkedésterápia nem mindenen segít. Próbálj mélyeket lélegezni, relaxálni ilyen helyzetben. Emelett étrendkiegészítők is javíthatnak az idegeiden, és rendszeres sport.

Lassan 40 vagyok, már az oviban is szorongtam. Ezekbe a helyzetekbe szerintem nem is lehet soha belerázódni. Ugyanúgy idegesség fog el a mai napig, ha bemutatkozni kell, telefonálni hivatalos ügyben, stb. Egyetlen dolog ami változott az az, hogy ezt, hogy kezelem magamban. Régebben tiltakoztam, hogy nem akarok ilyen lenni, ezt le akarom küzdeni és összessegében utáltam, hogy ilyen elcseszett vagyok. Mostanra viszont elfogadtam, hogy ilyen vagyok, tudatosítottam, hogy még sokan vannak mások is ilyenek és ez sokat segít együtt élni ezzel és nem folyamatosan küzdeni. Így közvetve talán azt is mondhatom, hogy valamelyest csökkent a szorongás is, bár ebben nem vagyok teljesen biztos, hogy a fiatalkori énem, hogy mozogna a mostani élethelyzetemben.

Néha én is bedepizem, hogy miért kaptam ezt a keresztet, mert tény, hogy nehezebb így minden. (pl. szakmai előremenetel: sokkal több iskolát elvégeztem, mint a velem egy pozícióba/fizetésben lévők, mert egyszerűen kompenzálni kell. Meg hát igen, a párra találás, az se könnyű így) De próbálok arra gondolni, hogy másnak meg más problémája van. Teljesen gondtalan élet nincs.