Anyáktól/apáktól kérdezem. Hogy tudtok/tudtatok segíteni depressziós 17 éves lányotoknak, aki szociális fóbiával is küzd/küzdött az iskolában és antidepresszánst szed/szedett?

Nem saját gyermekem, de jó barátnőmé...

Maximálisan támogatták, vitték jó orvoshoz, pszichológushoz, és foglalkozotak otthon is a lelkével.

Nekem depresszió és szociális fóbia gondok voltak. Az segített, hogy szociális gondozó és ápoló szakra mentem. Ott kötelező volt gyakorlat alatt kórházba, házi segítségbe, idősek otthonába, hajléktalanok otthonába, idősek klubjába menni. Heti egy alkalom volt, plusz két nyáron át egy hónap folyamatos. Nem mondom, hogy gyakran nem volt pokoli, de bevált.

Esetleg idősek klubja, ott nincs pelenkázás, pisi, kaki. Meg lehetne kérdezni, hogy a lányod mehetne ingyen hetente vagy néhány naponta. Lényegében annyi, hogy xy számú idős kártyázik, dominózik, olvas, beszélget, a dolgozók pedig velük játszanak, még csak nem is kellene megszólalniuk hozzá. És vannak programok időnként, ebédnél meg max annyit kellene mondania, hogy jó étvágyat.

Én felnőtt szociális fóbiásként azt tudom mondani hogy amire a legjobban vágyik egy szociális szorongó az a megértés és elfogadás.Nyilván megérteni nem tudja aki nem éli meg amit ő megél. De elfogadni, támogatni és segíteni kell és lehet is.Mindig azt érezze hogy a szüleire mindig minden helyzetben számíthat.És nem érzitek különcnek, furának vagy betegnek.

Ha új élethelyzet előtt áll, akkor el kell vele beszélgetni a várható történésekről, kicsit felkészíteni lelkileg arra, ami vár majd rá. Kicsit tanítani az életre,megmutatni neki azokat a dolgokat is amit alapból nem lenne szükséges egyetlen gyereknek sem.Egy szociális szorongó nagyon nehezen él meg új helyzeteket,és nagyon nehezen dolgozza fel a változást, főleg ha bármilyen negatív tapasztalata is van.A legapróbb negatív eseményt is kudarcként éli meg és utána még nehezebb lesz számára lelkileg feldolgozni visszamenni egy olyan élethelyzetbe.

Az kezdetben jó ha a szülő felismeri hogy a gyereke nem kitalált problémával küzd, nem csak lusta, vagy problémás kamasz, hanem igenis is egy mentális betegséggel küzd.Feltételezem jár pszichiáterhez, ha antidepresszánst szed.Egy szakember segítsége szükséges, de fontos hogy haladjanak a kezelésben.

Sajnos a megértés és elfogadás és támogatáson kívül sok minden mást nem tehettek.Álljatok mellette, készítsétek fel minden helyzetre,mert ha tudja mire számíthat az megnyugtatóbb mintha nem tudná.A többi rajta múlik.Az agyával ő se tud mit tenni, nem hogy más.Sajnos a szociális szorongás nagyon megtudja keseríteni az ember életét.

Az nem megoldás ha burokban tartjátok és úgy is éli az életét, elbújva a világ elől.Úgy idővel még nehezebb lesz számára akár még csak a lakásból való kimozdulás is.És a folyamatos otthonlét és gyötrődés , rágódás más mentális problémák kialakulásához is vezethet...mint pl. egy depresszió.