Lehet valaki tanár mentális betegséggel? Olyan amivel dokihoz kell járni.

10-ből 8 felnőttnek vannak pszichés problémái, legalább 3-nak terápiára is szüksége lenne/van. Az hogy ő jár is kezelésre azt jelenti hogy foglalkozik a problémával. Nem hiszem hogy ez kizárná a tanári pályára való alkalmasságot.

Az ember bármi miatt járhat szakemberhez a skizofréniától a gyász feldolgozásán át a párkapcsolati tanácsadásig.

Fel kéne ismerni hogy a pszichológiai ellátás is olyan (általános kellene legyen) mint más orvosi területek. Azon senki nem akad ki ha a tanár ortopédiára vagy fogorvoshoz jár ugye?

Ha nem járna kezelésre, akkor.ez a kérdés nem így lett volna feltéve. A mentális betegség elég sok mindent takarhat, ezek között van olyan, ami kezeléssel teljesen élhető, viszont van, ami nem igazán pedagógus-kompatibilis.

Lehet valaki rossz pedagógus és kiállhatatlan természetű mentális betegség nélkül is, és simán lejet valaki szuper tanár egy jól kezelt depresszióval pl.

Azt sem tudjuk, tényleg van-e klinikai értelemben betegsége, mert ahogy előttem is írták, nagyon sok minden miatt járhat valaki terápiába, gyász, gyermekkori traumák, életvezetési problémák, függőségek, párkapcsolati vagy gyereknevelési l, munkahelyi nehézségek, stb.

Nevelőanyám is tanár, aztán igazoltan OCD-s, nárcizmus, és igen, taníthat.

Elég szomorú mondjuk, mert nem jól bánik a gyerekekkel, de nem rúgják ki - pedig mellesleg minden kollégája utálja, mint a szrt.

Sajnos az eddigi tapasztalataim szerint a tanárok 80%- nak szüksége lenne pszichológusra. Ehelyett az történik, hogy a gyereket küldik ilyen-olyan fejlesztésre. Ez részben oké...de az éremnek két oldala van. Nekünk sikerült kifogni egy Toxic tanárt...olyan sebeket ejtett az 7 éves gyerekemben, amik lehet örökre nyomot hagy.

Ha egy tanár felismeri, hogy pszichésen valami nem oké vele, és jár terápiára, az dicsérendő. Mert a legtöbb nem ezt teszi...inkább letölti a diákokon a frusztráltságát, nem törődve azzal, milyen károkat okoz.

Le lehet pontozni, de azon a véleményen vagyok eddigi tapasztalataim (és környezetem tapasztalatai) során, hogy a tanárok 90%-át nemhogy gyerekek közelébe, de senki közelébe nem engedném.

Az Iskolákban nem csak gyerekpszichológus kellene, hogy legyen, hanem olyan mentálhigiéniás szakember is, aki segíti a tanárokat. Persze ez egy álom....

Igen. Szerintem, ha van betegségtudata, foglalkozik vele, szed gyógyszert, jár terápiára, akkor valószínűleg el tudja különíteni a magánéleti problémáit.

Nyilván, ha súlyos a dolog, akkor az nem a legjobb se neki se a diákoknak. Szerintem az, hogy valakinek van mentális betegsége, nem minősíti őt magát mint tanár.

Ha a gyerekek szeretik és nincs vele gond a suliban, akkor mi a gond? Miért született meg ez a kérdés?

Szomorú, hogy a társadalom tényleg itt tart, pszichoedukáció nulla.

A mentális betegségek mindig megbélyegzőek maradnak már? Eleve kinek mi köze hozzá, hogy a másik jar-e éppen pszichiáter szakorvoshoz vagy pszichológushoz? Persze, amit az emberek nem értenek, az mindig furcsa, és arról mindig lehet meditálni, normális-e a másik, ha ilyen helyekre jár. Ahelyett, hogy mondjuk utanaolvasnánk, mi fan teremnek ezek a betegségek. Egyébként a nagyobb gond mindig azokkal van, akik fel sem ismerik, hogy van problémájuk. Vallóban jól jönne az iskolákban némi pshichológusi segítség a tanároknak is, de manapság a diákoknak sem jut minden iskolában.