Hogy éljek együtt ennyi mentális betegséggel?

A betegségek eleve furcsa dolgok: az orvosoknak szokásuk mindenkit addig vizsgálni, míg nem találnak valami problémát. Ahogy mondani szokták: ha kalapács van a kezedben, mindent szögnek látsz. Ha tehát amúgy semmi bajod, de elmész egy orvoshoz, nem jössz ki onnan addig, amíg nem talál valamilyen betegséget. Ha kell, addig küld vizsgálatokra, míg valahol valami eltérés nem lesz. A pszichiáterekre ez különösen igaz: ők aztán úgy tudják osztogatni a különböző szindrómákat, mintha darabszámra fizetnék őket.

Az tehát, hogy 6 különböző azonosított betegséged van, nem biztos, hogy nagy problémát jelent. Ha egy sikeres, boldog családban élő, kiegyensúlyozott ember ma bemenne egy pszichiáterhez vizsgálatra, neki is találna legalább háromféle lelki betegséget, amiről az illető nem tud, de nem zavarja és abszolút nem is érdekli, sőt, nem is befolyásolja az életét. Tehát ebből a szempontból megnyugodhatsz, nincs neked olyan nagy bajod, mint hinnéd.

Másrészt pedig a lelki betegségek nagyon jól kordában tarthatóak. Ha gyógyszeres vagy egyéb terápiára szorulsz, azt komolyan kell venni, legtöbbször akkor van gond, mikor a kedves páciens okosabb a dokinál, nem szedi vagy épp össze-vissza adagolja a gyógyszereit, nem jár pszichoterápiára vagy az ott kapott feladatokat nem végzi el. Ha ezek mellett van kellő mennyiségű elfoglaltságod, le tudod kötni magadat, akkor még hatféle betegséggel is lehet teljes életet élni, mert a legrosszabb az, ha lelki betegként van időd agyalni azon, milyen rossz neked.

Nekem azt sem lehet tudni, hogy mi a bajom. Az orvosom és a helyettes orvos is mást állapított meg. Mindketten gondolkoznak azon, hogy lehet más bajom is van. Az egyik skizofrénuát gyanít. A másik skizoaffektív zavart, mert időszakosan pörgök is.

Bipol zavar egyik szerint van. A másik szerint nincs.

A többiben értenek egyet. Border/C-PTSD, szorongás, depresszió.