Mi segít a szociális fóbián?
Már 2-3 éve észrevettem, hogy egyre nehezebb emberek közé mennem. Most nyáron már észrevettem, hogy otthon vagyok és már a gondolattól, hogy ki kell mennem rossz érzésem van. Kollégista vagyok és ahogy egyre jobban közelebb van a szeptember rémálmaim vannak. Azt is észrevettem, hogy egyre jobban utálom az embereket és nem szeretek komunikálni senkivel. Még online sem. Egy ideig volt discordom, de 5 hónappal ezelőtt egyre kevesebbet voltam fent és már egyáltalán nem beszélek senkivel. Az édesanyámmal sem szeretek beszélni. Az édesanyámnak jó szíve van, de nem szeretek beszélni és általában mindig csak akkor szólalok meg, ha muszáj.
A kollégiumban általában nem szoktam csak reggeliért lemenni, amit fel is viszek a szobámba. Ebédelni nem megyek le, mert sokan vannak és vacsorázni ritkán lemegyek. 5-en vagyunk egy szobában, remélem így is marad, mert az eddigi 3 évben az előző év valamennyivel könnyebb volt.
Az előző félévben nem tudtam figyelni az órákon. Egész nap zenét hallgattam és siettem, hogy vége legyen a napnak. Egész jó jegyeim vannak 4,6 volt az évvégi átlagom, de ez is csak azért, mert 4,5-től nem kell tanulószobára menni, hanem a szobában lehet tanulni. Így nem kell találkoznom a szobatársakon kívül másokkal.
Nem tudok kötődni az emberekhez és nincsen túl sok érzelmem. Nem szeretek senkit, de nem is utálok senkit. Lehet ez most rosszul hangzik, de az embereket csak használom. Ha kedves vagyok, akkor békén hagynak. Nincsenek rossz szándékaim, csak arra használom őket, hogy könnyebb legyen az életem. Ne kelljen mindent egyedül csinálnom.
Mit tegyek? Egyre rosszabb a szorongás és egyre jobban nem szeretem az embereket és a világot.
Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!