Egy ilyen helyzetre van valami megoldás?

Sziasztok, szeretném az elején leszögezni, hogy nem önsajnálat céljából írom ki ezt a kérdést, pusztán csak azért mert azt hiszem elvesztem.

16 vagyok, a szüleim magasról lesz@rnak, egyedül annyira képesek irányomba, hogy eltiltsanak mindenkitől (ezalatt azokat a barátaimat értem, akik tulajdonképpen az osztálytársaim) és így nyilván nehéz, hogy 3 hó azon keresztül senkivel sem találkozhatok. Sosem adtam rá okot, hogy ezt tegyék. Egész életemben éltanuló voltam, az ivás, bulizás fel sem merült nálam soha.

Viszont azt érzem, hogy ezzel egyre inkább megfojtanak, mert semmi másra nem képesekcsak újra és újra belém rúgni. Sosem volt depresszió hajlamom, vagy egyéb drasztikus lépések magam felé, de most egyre inkább úgy érzem. Már nincs senki és semmi, ami itt tartana, és bár nem szívesen vallom be, de elkezdtem vágdosni magam. Nem akarok véget vetni az életemnek, de ilyenkor képtelen vagyok tisztán gondolkozni, és ettől komolyan félek.

Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Szóval, ha valaki járt már hasonló cipőben, annak nagyon megköszönném, ha segítene, vagy legalább elmondaná hogy lehet ebből kijutni.

Kérlek a "beszélj a szülőkkel" "keress fel egy pszichológust" és hasonló tanácsokat mellőzétek, mert momentán egyik sem megoldható. Rokonokkal pedig nem szeretnék beszélni, mert attól félek, csak rosszabbodna a helyzet.

Köszönöm, ezt mind végigolvastad, azt pedig külön megköszönném, ha van valami javaslatod.