Évek óta járok pszihiáterhez, utóbbi hetekbe nagyon magam alatt vagyok, még az öngyilkosságon is gondolkoztam.Nem akarok ilyen bánat életet élni, de semmi kedvem meg energiám bármihez is.Megihatok 3-4 kávét is akkor is... Hogy tudnék ebböl kijönni?

Pszihiáter írt fel xanaxot azt mondta ha ilyen gondolataim támadnak akkor inkább vegyek be belőle,azt mondta az öngyilkosságnál bármi jobb.

Hétvégén szoktam iszogatni akkor úgy jobban elvagyok pár sör után,de nem akarok még a piára is rászokni.

Már annyival is meg lennék elégedve ha lenne energiám felkelni,és mondjuk főzni egyet vagy csinálni valamit (egyedül élek)

Múltkor pl időbe felkeltem reggel mert csak délutánra kellett dolgozni menni megittam egy burnt aztán mondom kezdek valamit magammal,de szerintem max egy órát ha fent voltam aztán vissza feküdtem inkább az ágyba.

Van 1-2 "barátom" de velük sincs kedvem találkozni mert ilyen szar a hangulatom nem akarom hogy lássák rajtam vagy őket is lehangoljam.

De ez is milyen élet ha az ember be xanaxolva bírja csak átvészelni a napot?

Vissza menőleg sokat tudnék írni hogy hogy alakult ki nálam ez a "betegség" már gyerek korban kezdődött családba voltak cifra dolgok. aztán most 35 évesen én is elváltam.

Legszivesebben felkötném magam de van 2 kisfiam csak azért nem teszem,de még igyis úgy érzem sokszor hogy rezeg a léc.

Nagyon értelmetlennek és sz*rnak látom az életemet pláne így egyedül de meg próbáltam már mással az sem működött nem tudok együtt lenni senkivel meg nem is akarok.

Olyant nem találok aki nekem kellene,olyannal meg nem leszek együtt akivel nem akarok csak azért hogy legyen valakim.