Mit tehetnék 33 évesen túlzott munkahelyi stressz ellen?
Fél éve vagyok a munkahelyemen egy új pozícióban, az előző pozícióban is elő fordult hogy bestresszeltem de a jelenlegi poziciómban rettenetesen betudok stresszelni. Szerintem mindegy lenne mit dolgoznék, mert mindenben eltud kapni a pánik.
Haza jövök, azon kattogok vajon mit rontottam el, jaj ezt vagy azt megcsináltam-e. Az egész hétvégém szinte erről szól, hiába megyek el bárhova, eszembe jut és gyomorgörcs. Az előző pozícióban nagyon szerettek, elismertek és ez évről évre rakott rám egy nyomást hogy mindenki azt hiszi én "olyan jó" vagyok, akkor nem is hibázhatok, muszáj maximálisan megcsinálnom mindent.
Fönökség biztatására most feljebb kerültem és úgy érzem megfulladok néha attól hogy mi van ha hibázok és ezzel csalódást okozok. Tudom hogy ez butaság és hogy mindenki hibázik, de a gondolatok akkor is rám törnek és elaludni se tudok tőle, vagy erre ébredek.Mit tehetnék ez ellen? Nem akarom már tovább, hogy itthon a családdal is erről szóljanak a gondolataim mit kell csinálnom másnap ha megyek, jaj vajon megcsináltam e ezt, vagy azt. Köszönöm ha segítesz pár tanáccsal!
válasza:Esetleg próbálj meg valami kimerítő hobbit találni, például fuss vagy biciklizz, ami egy kicsit rendbe rak agyilag, és lepörgeti benned a feleslegesen feltorlódó adrenalint is.
De szerintem mindenképpen keress meg ezzel egy pszichológust. Mindannyian elbizonytalanodunk néha és sokan szenvedünk az imposztor-szindrómától is, de a tied elég súlyosnak tűnik. Ha kibogozzátok, honnan ered ez a szorongás, jobban fogod tudni kezelni is.
Flagstaff
Nagyon szépen köszönöm a tanácsokat! Én abban is bizonytalan voltam/ vagyok, hogy lehet más is szokta ezeket érezni csak senki se beszél erről?Szóval azt mondod nem normális így érezni magam?Gyenge embernek tartom magam, próbálnék a fejemben rendet tenni, de nem megy. Pszichológus segíthet akkor. Köszönöm a tanácsot!
válasza:Nem lehet, hogy a szüleid elégedetlenek voltak veled, bármit is tettél? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt már a tudatalattid ural nagyon komolyan.
Biztos, hogy ez az állapot nem normális, és ha ennyire erős, én is szakembert javaslok.
Gondolj arra, mi a legrosszabb, ami történhet? Kirúgnak? Találsz mást, mert a leírásod szerint jól dolgozol, odateszed magad. Szóval ez a legrosszabb, ami történhet, de ez ugye nem a világvége, ebből simán ki lehet jönnöd. Szóval ha ez a legrosszabb, akkor ennél csak jobb lehet.
A másik, hogy magadat erősítsd meg biztatással. Javaslom pl. youtube-on a 101 pozitív megerősítést (azt hiszem ez a címe). Nekem annó rengeteget segített, munkába menet repeat hallgattam.
A másik, hogy nincs rend a fejedben. Erre segít a jegyzetelés, listaírás, naplóírás, pipálgatás. Egyrészről elégedettséget szül, ha kipipáltad az adott feladatot, illetve a lényeg: tudod, hogy elvégezted, ezt a feladatot már "leteheted". (Nálam ez is sokat segít, mert hajlamos vagyok szétesni, így viszont semmit nem felejtek el.)
#4 Köszönöm a segítséget!
Édesapámnak nagyon nehéz volt megfelelni, a mai napig igy van, nem is voltam túlzottan jó tanuló, de rossz se, sose hallottam tőle, hogy ügyes lennék, vagy láttam rajta hogy büszke lenne rám Igazából nem is tettem soha semmit ami miatt büszke lehetne. Olyan semmilyen voltam gyerekként is.
Édesanyám sokszor elmondta, elmondja a mai napig hogy a "szép kislánya" vagyok, de ezt sose tudtam komolyan venni, normális hogy az anyák szebbnek látják a sajátjukat, mint amilyenek valójában, nincs ezzel semmi baj.
De sokszor volt kritikus, pl ének tagozatos voltam és gyakoroltam otthon, többször mondta ne ilyen orrhangon énekeljek és ki is nevetett. Ez annyira megragadt bennem hogy a mai napig nem szívesen énekelek más előtt, vagy szólalok meg több ember előtt, mert csúnya a hangom, és tudom, hogy ő nem bántásképp mondta, hanem csak őszinte volt.
Ahogy az első kommentelő is írta, ez az imposztor szindróma valóban nagyon igaz rám, így utána olvasva.
Én is azt gondolom a szerencse segített vagy a csillagállás volt számomra kedvező amiért kiemelnek a melóban.
Igen tényleg a legrosszabb lehet hogy a kirúgnak és tényleg sok más munkahely van ahova elmehetek. De az egy hatalmas kudarc lenne nekem, és csak megerősítene abban hogy tényleg érdemtelen voltam az "elismerésre" és ők is rájöttek.
Tényleg keresni fogok egy szakembert, hátha segíteni tudna rájönni miért vagyok ilyen.
Köszönöm még egyszer a tanácsokat!
válasza:Szia kérdező, pszichológusként mindig az alábbi egyszerű képletet javaslom átgondolni: bármilyen probléma = aktuális külső hatások + belső sérülékenység. Vagyis bármilyen nehézséggel küzdesz, érdemes azt megnézni, hogy ezt aktuális élethelyzeti faktorok váltják ki, vagy pedig benned rejlik az ok, vagy mindkettő. A kérdést megnézve munkahelyi stresszről írsz de igazából egzaktan a munkahelyen keletkező stresszfaktorról nem is írtál (túlórák, magas követelmények, toxikus légkör stb.), az egész arról szól, hogy benned keletkezik egy erős megfelelési kényszer és imposztor szindróma. Szóval érdemes lenne megnézni, hogy mik a külső okok amik ezt kiváltják, de szemlátomást te erősen sérülékeny vagy az olyan gondolatokkal szemben, hogy mi van, ha nem teljesítesz elég jól. Ez pedig könynen válhat önbeteljesítő jóslattá, mert addig stresszelsz, amíg tényleg elrontasz valamit, és utána pedig csak még jobban fogsz.
Egyébként elsősorban a sématerápiát ajánlom, nézz utána a neten, mert van pl egy olyan séma amit könyörtelen mércéknek neveznek, egy másik pedig a dependencia/inkompetencia, mindkettő arra vonatkozik, hogy az adott személy jókora elvárásokat támaszt magával szemben, majd retteg hogy nem tud megfelelni nekik, te erősen erre utaló jeleket mutatsz.
Kedves 6# válaszoló
Köszönöm a tanácsokat!
Igen, maximális teljesítményt, elvárásokat támasztok magammal szemben, nem szeretnék soha semmiben fél munkát végezni mert utána rosszul érzem magam, és félek a következményektől.
12 éve van jogosítványom, de nem vezettem soha miután meg lett a jogsim. Az első városi vizsgán megbuktam, aztán a 2. sikerült de nem örültem neki egy percig sem, az első kudarc annyira bántott hogy úgy éreztem sose tudtam vezetni, béna vagyok, és meg sem érdemeltem hogy átengedtek a 2. Vizsgán, ez miatt nem vezetek.
Szívesen elhagynám ezeket a túlzott aggodalmaskodó, mindenen stresszelős dolgaim de ez segítség nélkül már tényleg nem fog menni.
Lehet rosszul fogalmaztam a kérdésben, szerintem nincs stressz a munkahelyemen, jó a környezet a főnökök, azt gondolom magamnak csinálom a mindenen aggodalmaskodást és stresszelést. Más sokkal lazábban vesz mindent nem stresszel, még is jól boldogul. De én ha szorít a határidő és látom mennyi dolgom van még szinte pánik rohamot tudok kapni. Más simán meghagyja másnak a melót és megmondja nem volt már rá ideje de én erre nem vagyok képes inkább tovább bent maradok ha tudok de pánikolok sikerül e befejezni. A magánéletben pl. gyereknevelésben is így van ez, végig aggodalmaskodtam a gyermekem kiskorát.
válasza:Olvasva Téged, még 1-2 gondolat:
Megérdemlem a munkát, mert ügyes vagyok benne. Megérdemeltem, hogy letettem a jogosítványt, mert a vizsgám sikerült, érdemesnek találtak rá. Megérdemlem a pihenést munkaidő lejárata után, mert megdolgoztam érte, stb. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!