Szerintetek van olyan ember, akinél elfogadható az öngyilkosság?

Az öngyilkosságnál senki nem kéri mástól a felhatalmazást, így a kérdés értelmetlen.

Én annak a híve vagyok, hogy mindenki maga rendelkezik az életével, a testével, így ha ki akar szállni a játékból, legyen ahhoz is joga. Csak azért, mert a globalizációval elterjedt ez a haláltól rettegő, azt mindenáron megakadályozni akaró felfogás, még ugyanúgy az élet velejárója.

Az persze szomorú, ha valaki pl mentális probléma/betegség miatt vet véget az életének, ugyanis sok esetben itt arról van szó, hogy nem kapták meg a megfelelő segítséget. Ilyen helyzetben nem a társadalom a hibás, hogy nem biztosít elég lehetőséget, de az nem megoldás, hogy erőszakkal visszatartunk valakit az öngyilkosságtól.

Ami számomra ok lehetne az öngyilkosságra: olyan szerzett testi fogyatékosság, ami megakadályoz abban, hogy az általam szeretett tevékenységeket végezzem, vagy amik hatására állandó ápolásra szorulnék. Olyan betegség, ami konstans fájdalmat okoz, vagy ismételten, hogy megakadályozza, hogy azzal foglalkozzak, amivel szeretek.

Az életminőség nekem fontosabb a puszta életbenmaradás helyett. Nem gond, ha más nem így érzi, de annyit elvárnék, hogy ahogy én sem ítélkezem felette, úgy ő se tegye felettem.

Amikor valaki pl. háborús bűnös vagy halálos beteg és emiatt objektíven nézve is csakis komoly szenvedés és halál vár rá, akkor érthető, ha ezt teszi. A legtöbb vallásban ez bűn, tehát a betegek számára nem kiút a szenvedésből. Aki viszont már enélkül is bűnös, annak szinte mindegy.

Én nem gondolom, hogy jogunkban állna rendelkezni az életünk felett. Tartozunk azoknak, akik felneveltek, szerettek, tanítottak és segítettek, hogy törekedjünk a teljes életre és ne adjuk fel.