Hova vezethet ez az élet?
Egy 20 éves egyetemista fiú rendszeresen mentálisan/verbálisan bántalmazva van az apja által. Ezt úgy kell érteni, hogy az apa nem alkoholista, viszont ha a szóban forgó fiú valamit nem jól csinál, akkor az apja veszi az alkalmat és beszól, hogy miért rontotta el (ezt alpáribb módon kifejezve), ahelyett, hogy a megoldást magyarázná el, és/vagy segítené a fiát, aki elrontotta az adott dolgot, kérést. Továbbá, ha a fiú nem rontja el a dolgot, minimalizálja az apjával töltött időt, hogy megszabaduljon az ilyesféle megnyilvánulásaitól, az apja akkor is beleköt, beszól valamit, csak, hogy bántsa szavakkal. A fiúnak vannak testvérei, viszont velük nem ilyen az apja. Az ilyen “lelki bántalmazások” után az apa ugyanúgy segítségért fordul a fiúhoz, ha kell neki valami, mintha nem is bántaná. Attól félek, hogy ez a mentális egészségrombolás tragédiához is vezethet, amit nem akarok részletezni. Tőletek azt kérdezném, hogy pszichológiai vagy általános szemmel, szerintetek hova vezethet ez hosszútávon? (Ez az állapot pár éve tart, napi rendszerességű, a fiú csak tűri, de nem tudja mit kéne tenni ellene, elköltözni nem tud még, csak kicsit látszódik, hogy a fiút őrli ez az egész lelkileg)
Köszönöm a segítséget, válaszokat!
20 évesen a saját kezében van az élete.
Lehet levelezőn is tanulni és mellette dolgozni. Ki kell venni albérletbe egy szobát vagy az egyetem kollégiumában lakni.
Ha saját magán nem segít, akkor senki sem fog!
Csakis rajta múlik, hogy feladja e a "kényelmes" életét egy boldogabb/ lelkileg tehermentesebb életért vagy szenved tovább otthon csupán azért, hogy nappalin járhasson egyetemre.
Nem hiszem ,hogy van egy fix vége a dolognak. Sok felé vezethet, de az biztos hogy egyik sem mókás.
Simán lehet, hogy nem lesz tragédia belőle, még az is lehet hogy tök normális életet fog élni a srác később, csak minderre kevesebb az esélye mint annak akit nem basztatnak.
Meg persze az is lehet hogy súlyos gond lesz belőle, ezeket nem lehet megjósolni, legalábbis ennyiből nem.
De az biztos, hogy változtatnia kéne ezen, azzal jobban járna.
Tök jó hogy mindenki rávágja hogy költözzön el, de nyilván nem véletlen írta, hogy nem tud. Van egy csomó szak, ami mellett kb. lehetetlen normálisan dolgozni, pláne annyit hogy abból meg is éljen ilyen árak mellett. Ráadásul levelező sincs minden szakon.
Szerintem meg kellene próbálni ezt az egészet kommunikálni az apa felé, hátha kicsit javul a helyzet. De tartós megoldás tényleg csak a költözés lesz valószínűleg, szóval érdemes erre törekedni amint lehetséges. Ha anyagilag belefér, egy pszichológus is segíthet jobban kezelni a szituációt.
Mert nekem aztán baromi könnyű volt 18 évesen 350 km-re költözni a szüleimtol nulla bevétellel és semmi háttérrel.
Hidd el, egy ilyen emberrel a "kommunikáció" teljesen felesleges.
Én úgy voltam vele, hogy inkább eszem hónapokig zsíros kenyeret, de akkor is megyek. És így is volt. A zsíros kenyér része is.
Vagy fogja magát egyszer és hirtelen felindulásból lelép úgy, hogy sosem néz vissza.
Vagy elhiszi, hogy mindenhez hülye és végleg a szülőnél ragad, egy tehetetlen állapotban.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!