Hogyan győzzem le az üldözési mániámat, kisebbségi komplexusomat és önbizalomhiányomat?

A hantázáson kívül ugyanez van(volt) nekem is, folyton ezeken pörög az agyam hogy úh merre nézzek, ne nézzek hátra mert hülyének néznek, ha nevetést hallok azt hiszem rajtam nevetnek és akkor sem merek rájuk nézni, kerülöm a szemkontaktust. Én is nagyon félek a lányokhoz közeledni főleg aki tetszik, olyan szinten izgulok hogy az nonszensz. Szerencsére van egy nagyon jó barátom akivel ezeket mind megbeszélhetem, megért és segít. Sokat járok bulizni, kikapcsolódni. Egy ideje már ezek enyhültek, mikor nagyon elfáradok fizikailag akkor van az hogy nem érdekel semmi és senki csak ülök a buszon az néz akik akar az röhög rajtam aki akar egyszerűen nem érdekel és tökre el tudok lazulni :DD Ráadásul egy ideje túljutottam nagyon durván a holtponton a lánnyal illetően (eredetileg úgy volt hogy majd elfelejtem...hát 2 év telt el és nem..) haverom kicsit bekavart és ott kötöttem ki hogy egyik este szerelmet vallottam a lánynak, és csókért esedeztem(legdurvább álmomban sem gondoltam volna). Nem akartam túl nyálas lenni, de azért leírtam hátha segít.

UI: ha az a bizonyos lány magára ismer akkor kérem a legközelebbi találkozásunkkor adjon egy nagy büdös pofont, köszönöm.