Nagyon erős indulat, depresszió, szuicid gondolat, koncentrációs zavarral mixelve. Magányos vagyok. Mi értelme van élnem? 18F

18 éves vagyok, érettségim megvan, ami olyan jó lett, hogy egyetem az már fix. Sajnos nagyon erősen magányos, depressziós vagyok, gyermekkori traumákkal fűszerezve. Nem tudok mit tenni. Egy évvel ezelőtt ilyenkor eltűnt a depresszióm, de szeptemberben a suliban a rossz közeg hatására kiújult, aztán most volt egy ismerkedésem egy másik sráccal, akivel stimmelt az érdeklődési körünk, találkoztunk, azután úgy kiszakadt az életemből, hogy vissza sem ír, nem néz meg stb. Nagyon nem tudom hova tenni, mert konkrétan egymásba voltunk ragadva. Természetesen vele semmi baj sincs, csak ő IS magamra hagyott. Nincs kivel beszélnem, nincs kivel elmennem valahová, csak a szuicid gondolatokkal vagyok bezárva. Ez már annyira kibírhatatlan, hogy érfelvágással tudom kompenzálni. Legalább addig elterelődik a figyelem.