Mit lehet tenni egy elképesztő szomorúsággal?

Persze hogy nem tud, mert a probléma benned van.

Nem biztos, hogy klasszikus értelemben véve vagy szomorú- a szomorúság ugyanis a boldogsághoz hasonlóan pillanatnyi érzelmi vetületen definiált átmeneti érzésféleség (intenzitásából adódóan)- ehelyett inkább jellemző lehet rád egy általános negatív szemlélet, ami együttjárhat motiválatlansággal, passzivitással, negativitással és érzelmi letörtséggel. Az, hogy ez mennyire természetes, sokmindentől függ: életkor, nem, családi környezet, korai tapasztalatok, jelen benyomások, egzisztenciális törekvések vs. sikerek (munka, kapcsolat, hobbi, barátok, spontán önkifejezés stb.), étkezés szokások, általános well-beingness. A hangulatunkat jelentősen befolyásolja a környezetünk is, akár klasszikus értelemben (zaj, fény, humánmeteo, légszennyezettség, épített/term . környezet, infrastruktúra, közélet, politika, vallás stb), akár szociális interakciókat tekintve (az egészséges Én-érzet alakításához és fenntartásához nélkülözhetetlen a szociális interakció, azaz az adok-kapok kölcsönös szociális és érzelmi feedbackje- ha az ember kevesebb időt tölt társaságban, mint amennyit igényelne vagy nagyon kevés biztonságos kapcsolati hálóval rendelkezik, úgy magányosodik el, hogy érzelmileg is elszegényedik- azaz az Egoja saját magát kezdi emészteni. Egyszerűen szükségünk van naponta egy kis szociális kikapcsolódásra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben- ezért mondják, hogy bár mindenki eltérő intimitásigénnyel rendelkezik, az ember azért alapvetően még introvertáltan is szociális, társas lény). A pesszimizmussal az a gond, hogy könnyen lehet belőle egy általános negatív bevárás a jövő eseményeinek alakulását tekintve, amely miatt az ember könnyen önsorsrontóvá is válhat: vizsgálatok kimutatták pl., hogy ha egy kellemes emléket negatív hangulatban idézel fel, akkor az a felidézést követően újra elraktározódik, miközben újraírás közben az aktuális hangulatoddal updateli az agyad. Tehát az emberi tudat képes arra, hogy tartós negatív attitűd esetén a legkellemesebb emlékeket is átszínezze- ezért is nagyon nehéz egy régóta kezeletlen depresszióst aktívan felvidítani csupán a régi közös emlékek felidézésével- erre alkalmaznak pl. kognitív terápiát, amivel érzelmileg kb. újrahuzalozható az agy, tehát újraszínezhetőek az emlékek, amelyek révén a traumaoldás mellett lassan, de korrigálható az állapot az egészséges funkcionalitás irányába. Nyilván nem tudjuk milyen a Te általános érzelmi állapotod, hogyan reagálsz a stresszre, milyenek a szociális kapcsolataid, mennyire tudok az érzelmeidet megélni, kifejezni, hogyan kommunikálsz, hogyan definiálod magad a világba stb., így nehéz bármilyen választ adni arra, hogy ez egy természetes érzelmi reakció, egy átmeneti mentális érzékenység, egy egyéb organikus kórokhoz kapcsolható másodtünet, alacsony önismeret, elhúzódóbb disztímia (enyhe depi) vagy esetleg valami affektív hangulatzavar kezdete lehet-e. Én azt tanácsolnám,(amennyiben organikus okokról nincs szó) hogy menj el - face to face- egy szakpszichológushoz (ő már elég szupervízióval és kliensvezetési tapasztalattal rendelekzik, sőt valószínű, hogy hasznos módszerspecifikus terápiás eszközei is vannak), és amennyiben teheted járj el legalább fél évig hozzá (az első 3-4 alkalom úgyis csak amolyan mélyinterjú lesz, aztán fogjátok csak megbeszélni a terápiás szerződésetek menetét, szintjét, hosszát stb), majd ha nem tapasztalsz a közös munkával sem pozitív változást, kérj segítséget csoport foglalkozásokba való bekerüléshez, vagy ha van lehetőséged látogass el pszichodráma vagy amatőr impro csoportokhoz és csatlakozz be - érzelmileg, önismeretileg is nagyon sokat lehet bennük fejlődni, mert egyszerűen van, hogy az újraindításhoz csak arra van szükség, hogy hozzád hasonló érzelmi élményű emberekkel vállalhass szociális közösséget- méghacsak átmenetileg is. Amennyiben egyelőre magad szeretnéd körbejárni a ,,problémát", javaslom, hogy töltsd több időt olyan dolgokkal amelyek lefedik a hedonizmusod- barátok, kirándulás, sport, jótékonyság, kreatívkodás, sütésf-főzés, kertészkedés stb, ezetleg lépj ki kicsit a komfortzónáidból is (elképzelhető, hogy az izgalom, kihívás hiányzik)- aztán a visszaigazolás mentén indulj újra a válaszokért. Sok sikert!:)