Utalhat valami mentális betegségre, ha nem hiszem el, hogy szeret a párom, csak ha éppen akkor kimutatja?
Ha egyedül vagyok, folyton ezen szorongok. Volt már olyan, hogy előtérbe helyezett valaki mást (családtagot) pár hétig, az én rovásomra, ezt én próbáltam megérteni de nem tudtam úgyhogy nagy veszekedések lettek belőle, ő nem tudta, hogy nekem ez ennyire fáj, azóta nem csinálja. Eltelt lassan egy év, de akkor megtört bennem valami. Azóta kimutatja, hogy én vagyok a legfontosabb, szeret nagyon, mindent megad igazából, de emiatt az egy dolog miatt nem hiszem el, bármit csinál. Illetve de, amikor éppen együtt vagyunk és velem foglalkozik, akkor nagyon jól érzem magam és érzem hogy szeret. De ha munkában vagyok, akkor ezen kattogok. Tudni kell, hogy én a családomról sem hiszem el, hogy szeretnek, mert nem jól fejezik ki, tinikorom óta ezt érzem és azóta 10+ év eltelt.
Ez utalhat valami mentális betegségre, hogy csak azt hiszem el, amit éppen akkor abban a pillanatban látok?
+ "Tudni kell, hogy én a családomról sem hiszem el, hogy szeretnek, mert nem jól fejezik ki,"
Nem nem jól fejezik ki, hanem te nem tudod még elfogadni, hogy szerethető ember vagy.
Nyilván pár mondatból nem szabad diagnosztizálni, de valóban, szerintem jól érzed - dolgoznak ott a háttérben olyan tartalmak, amik miatt képtelen vagy megbízni... a másikban? Vagy magadban? Jó kérdés...
Gyakran van, hogy ha valaki (akár tudatosan, akár tudattalanul) kevésre tartja magát, ezért képtelen belátni, hogy szerethető, akkor nem fogadja el (értsd: nem hiszi el), hogy más szereti őt. Legfeljebb csak ideig-óráig: addig, ameddig az ki van mutatva.
Viszont ennek az állandóságának az elfogadására már képtelen - helyette, amikor nincs jelen a másik, jönnek az ilyen paranoid gondolatok, hogy "nem nem, tuti utál, csak színlel", vagy "biztos mással van, már nem is vagyok elég jó", és társai.
Én is javaslom a pszichoterápiát. A terapeuta segítségével leáshattok, hogy honnan származik ez az egész bonyodalom benned. Ennek a megismerése, majd feldolgozása szükséges ahhoz, hogy képes legyél elhinni, hogy valóban szeretnek.
Nem könnyű. Sok sikert!
Miért nem hiszed el hogy szerethető vagy? Miért kell mindig bizonygatni?
Ha már tudod, hogy dolgod van vele, fecold bele azt az energiát, mert nem fog tudni mindenki csak neked megfelelni ebben örökké, ha ilyen fokozott igényeid és fals gondolataid vannak.
Te szereted magadat? Milyen embernek tartod magad? Ne szóld le saját magadat!Vedd észre az értékeidet, ez az első.
Nem gáz. De tudd hogy szerethető vagy. Olvass a szeretetnyelvekről. Keresztény közösségbe is elmehetsz, ha nem teljesen idegen számodra.
Egy jó pszichológus sem ártana. Nekem sokat segített, amikor anyukám kisgyerekkorát is végiggondoltam felnőtt szemmel. Azután a nagyszüleimét. Onnantól lett világos, honnan a családunkat sújtó keménység, munkamánia, perfekcionizmus.
Magyarul nem velem volt a baj, nem voltam rosszabb az átlagnál, sőt még kifejezetten jó tulajdonságaim is vannak, távolról se csak a rosszak.
Te is rájössz, ha reálisan gondolkodsz.
Anyukádnál sincs a bölcsek köve, hogy mint mond a felnőtt lányának, az legalább 50% ban róla, saját magáról szól. Minden ember így van ezzel. Légy a saját rossz gondolataid kigyomlálója. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!