Milyen mentális betegségre, állapotra utal, ha valakinek gyökeresen eltér egy egyetemi előadásban és egyetemen megnyilvánuló és az egyetemen kívüli személye, hangja, jelleme?

Nem feltétlenül kell hozzá semmilyen különleges mentális állapot. Ha valakinek a személyisége alkalmatlan az életének megkerülhetetlen kihívásaihoz (ami jellemzően főleg a munkahely), akkor az ember öntudatlanul is perszónákat (álarcokat) épít ezekre a szerepekre, általában olyan példaképeket lemásolva, akik szerinte jók az adott dologban.

Ahogy mondod, a legtöbb embernek van munkahelyi perszónája, csak nem ennyire látványos a különbség, és sokszor az emberek maguk sem egészen fogják fel, hogy ilyenkor nem magukat adják. Ilyenkor az ember megfeledkezik magáról, és eljátszik egy (egyre jobban betanult) szerepet, ami sokkal jobban megfelel a célra, mint a saját identitásuk. Ez lényegében olyasmi, mint amikor farsangon a félénk kisgyerek felöltözik a kedvenc hősének, és mindenki csak néz, hogy minden szorongása megszűnt és képes teljesen másképp viselkedni.

Amikor valaki egyetemi oktató létére alapvetően olyan, mint egy "17 éves kisfiú", akkor a célra ideális perszóna természetesen élesen el fog térni. Más kérdés, hogy nem mindenki tud/mer belefeledkezni egy teljesen eltérő perszónába.

Igen. Ez a perszona es az alarc nelkuli en eles kulonbsege. Velemenyem szerint durva gyermekkori traumak es magasabb intelligenciaszint egyvelege okozhatja az ekkora elterest. Okos egy jol mukodo perszona kialakitasara, de meg nem indult el az onismereti, traumafeldolgozo uton.

Nalam egyebkent pl a ruha az, ami erosen elter, ha bemegyek az egyetemre (hallgatokent) vagy a varosba. Ha otthon latnal, azt hinned, egy tini vagyok. De ez a fizikai alkatom miatt van. Ha meg feloltozok ingbe stb. az jo magabiztossagot ad, foleg mert mindneki igy kezeli a perszonamat, mint ha 30 eves lennek.