Kinek vált még be a v***osás módszer?

Kb 8 éves koromban kezdődött amikor nem bírtam abbahagyni a sírást. Teleengedtem a mosdót vízzel, beledugtam a fejemet, alig kaptam levegőt, kijöttem abból, az egy darabig rendben volt, bevált. De amikor elkezdtem magamba vágni, olyankor tényleg megnyugodtam, szinte belém fagyott a lélegzet. Nem jó érzés!!! Nem azt mondom, hogy kellemes volna. De amikor nem bírtam abbahagyni a sírást, segített az hogy magamba vágtam, mivel a fájdalom elterelte a figyelmemet.

Sőt, mitöbb. Utána egész jó kedvem van. A vágással mintha levezetném magamon a kínt, vagy lehet hogy endorfint szabadít fel a fájdalom, vagy akár mindkettő. Nem tudom, de eddig bevált. 22 évesen még mindig vagdosom magamat ha nagy a stressz vagy ha nagyon szomorú vagyok.

Reméltem hogy kinövöm a dolgot, de csak most kezdem igazán megérteni.

Nem kell a “kamu ez a kérdés, mert nem vették észre” válasz, mert nem az. Nem mindennapos, és nem mindig ugyanazon a helyen történik. Sokszor nagyon enyhe (pár napos lefolyású) sebet ejtek.

Sokszor szeretem a nagyobbakat leápolni, bekenni, bekötni.

Ki hogy vélekedik erről?

Tudom, hogy nincs rendben, leszoknék róla ha valaki tudna valami jobb tanácsot mondani. Pszichológusok leszerepeltek, jobbakra pedig nincs pénz.

Hozzám hasonlókra volnék kíváncsi. Erről sosem olvastam sehol. Pedig jó volna nem egyedül érezni magamat.