Szerintetek van valami bajom? Mit tegyek?
Ebben a kategóriában talán semmiségnek tűnhet a kérdésem, de remélem, azért valaki segít.
Tehát az a bajom, hogy mikor társaságban vagyok, (főleg olyan emberekkel akiket nem ismerek régóta),akkor folyton az jár az eszemben, hogy vajon a többiek mit gondolhatnak rólam. Nem tudok másra gondolni, nem tudok felszabadulni, mert mindig ez jár a fejemben. Próbálok mindig úgy viselkedni, hogy azok, akikkel vagyok, megfeleljek neki és nem tudom igazán magamat adni és mindig félek, hogy ha elmegyünk mit gondolhatnak majd rólam, meg biztos hülyének néznek meg kibeszélnek.. Ez gyakran van suliban. Viszont délután mikor hazamegyek, nézem facebook-ot és látom,hogy ki mennyire jóban van másokkal, mennyi barátja van mindenkinek, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Sokszor gondolom, hogy valami baj lehet velem, más vagyok, mint a többi ember, egyszerűen nem vagyok képes jó emberi kapcsolatokat kialakítani. Van két nagyon jó barátnőm, akiket már nagyon régóta ismerek, és délutánonként arra is szoktam gondolni, hogy ők nem is igazi barátok, nem szeretnek, csak kényszerből vannak velem stb.. Az is furcsa, hogy három éve mióta gimibe jöttem még nem sikerült semmilyen komolyabb barátságot kialakítani senkivel, egyetlen osztálytársammal sem. Mindig a két régi barátnőmmel vagyok (ne értsetek félre nagyon szeretem őket),de azért ez furcsa, hogy mindig hozzájuk ragaszkodom és nem tudok másokkal igazán jóba lenni. Mindig kisebbségi érzésem van, hogy én nem vagyok olyan jófej, mint mások, vagy nem vagyok elég szórakoztató személyiség stb.
Régen egyáltalán nem voltak barátaim, és még ennél is kevesebb önbizalmam volt társaságban. Aztán ezt sikerült többé-kevésbé leküzdenem, de igazán sosem múlt el, és mostanában már minden nap ilyen kisebbségi érzésem van. Tudom, hogy ennél sokkal komolyabb bajai vannak másoknak, de nekem ez is nagyon befolyásolja az életemet és szeretnék változtatni. Kérlek, adjatok valami tanácsot!
válasza:Kedves kérdező!
Teljesen megértelek, sőt emlékszem én is ilyen voltam nagyon sokáig. Sok minden megváltozott azóta, úgy fogom fel, hogy egyre inkább kapcsolatot tudok teremteni.
Hogy baj-e amilyen helyzetben vagy?
Nem nevezném bajnak. Csak egy állapot. Annak nagyon örülök, hogy felismerted, és úgy gondolom szeretnél ezen változtatni:D Erre az első és óriási felismerésre sokáig emlékezni fogsz. Jó tudom inkább megértésre vágynál, és nem megoldások halmazára azonban az a helyzet, hogy innen két irányba mehetsz:
lehetsz olyan mint az előző válaszadó, ezzel semmi gond vannak emberek, akik ilyenek. Szerintem ahogy én sem úgy te sem tudsz ilyen lenni. Illetve tudsz csak nem érzed úgy, hogy ez a helyes? Ugye?
Saját tapasztalatomból kiindulva a következő lehetőségeket szeretném veled megosztani:
1)vegyél részt egy személyiségfejlesztő kurzuson, sok ilyen van.
2)Össze lehet kötni a kellemest a hasznossal: agykontroll tanfolyam
3)Pszichológus segítségét kéred
4)Ha az előzőkben említettek közül egyik sem jön be, akkor próbáld meg a következőt:
a)otthon ellazulsz és lazítasz, közben szép tájakra kalandozik a figyelmed ez addig amíg jól esik akár több napon keresztül
b) végy egy lapot és írd le amit gondolsz magadról jót is rosszat is bármit leírhatsz hisz magadnak írod
ha megvan olvasd végig:D meg fogsz lepődni:D húh én ezt is gondolom magamról... szerencsétlen vagyok... hm ez nem jó ugye? stb... ha ilyeneket gondolsz magadról akkor ezt sugárzod ki
ami pozitív azt másod át egy lapra, ami negatív azt pedig alakítsd pozitívvá pl. szerencsétlen vagyok helyett: mindennap egyre szerencsésebb vagyok VAGY egyedi vagyok és így azok azok az emberekkel alakul ki kapcsolatom, akik megbecsülnek stb.
az eredeti papírt gyűrd össze, akár fel is gyújthatod:D és a pozitív papírt tedd ki valahova (vagy ha cikinek érzed, akkor olyan helyre ahol mások előtt nincs szem előtt)
naponta olvasd végig és mindig azt képzed el, ahogy oldottabb vagy az emberek között, gondolj csak bele, már tudod, hogy hol vagy és mit akarsz:D képzeld el a célt mintha már eléred volna, és érezd a siker érzését:D tuti működni fog:D
ahogy ezt az utat járod felfedezed, a lét szabadságát:D
így is sok lett de órákat tudnék erről beszélni, és mostantól nincsenek problémáid, csak megoldandó feladataid:D
fel a fejjel:D
ha beszélgetni szeretnél keress bátran:D
válasza:Kedves első válaszoló!
Nagyon szeretnék olyan lenni mint te, de hát ez nem megy olyan könnyen.. Azért köszönöm a válaszod!
Kedves második válaszoló!
Először is nagyon köszönöm, hogy ennyi időt szenteltél a válaszra! Már most sokat segítettél! Igazad van, megértésre IS vágyom, de mostmár ott tartok, hogy inkább megoldások halmazára, mert felismertem, hogy ez így nem jó és szeretnék változtatni! Egyébként én úgy gondolom, hogy nem helytelen, ha valaki tud úgy gondolkodni, mint az első válaszoló, tehát szívesen lennék olyan, csak az ugye nem megy olyan könnyen..
Mindegyik ötlet, amit írtál tetszik, és hasznosnak hangzik. Agykontrollon már egyébként is gondolkoztam, szerintem kipróbálom. A papíros megoldás is tetszik, azt is biztos kipróbálom. A tájakról gondolkozós legfeljebb annyiban hasznos, hogy amíg ezekre gondolok addig se jutnak eszembe a kisebbrendűségi érzéseim.
De a legjobb megoldás mégis talán az lenne, amit te is írtál, szerintem holnap megkersem az iskolapszichológust, ő majd elküld valakihez gondolom.
Nagyon sokat segített a válaszod!! Már most kicsit optimistábban látom az életet, és megígérem, hogy arra fogok törekedni, hogy pozitívan gondolkodjak! Legjobban az tetszett, hogy: a lét szabadsága :) Ez nagyon jól hangzik.
Egyébként megkérdezhetem, hogy neked mikor voltak ilyen érzéseid, és most hány éves vagy?
válasza:Szia!
Fiatal koromban nekem is voltak hasonló problémáim.Nagyon szégyenlős voltam. Korral aztán ez ember rájön, hogy nem kell ennyire annak lennie...
Ha konkrét emberekkel szemben vagy szégyenlős /pl fiúk, akkor van egy tökjó /bár tudom kicsit fura/ tippem.
1. Ötlet
Tehát, ha valaki nagyon elbizonytalanít, vagy azt képzeled sokkal okosabbnak jobbfej, mint te /de miért lenne az :-)...akkor valahogy kicsit túlságosan is "felnézel rá"...vissza kell tenni az illetőt a helyére. Képzeld el egy teljesen hétköznapi szituba...bocs, hogy ilyeneket írok, de ilyesmi: ő is túrja az orrát, ő is jár WC-re. Esküszöm ettől valahogy megszűnnekek ezek az emberek olyan emberfelettinek lenni :-).
2 ötlet
A másik, hogy én addig a pontig voltam iszonyú szégyenlős a fiúkkal, míg egy nap fel nem fogtam, hogy ők is izgulnak, ha velem találkoznak :-). Figyeld meg az embereket, lehet hogy ők is néha zavarban vannak tőled.
3 ötlet
Szerintem a pszichológus is nagyon sokat tud neked segíteni. Vagy valami csoportos önbizalom építő tréning, ahol még hasonlóan gondolkodó barátokat is találhatsz.
:-) sok sikert!
Kedves harmadik válaszoló!
Igazad van, ha fiúkkal kell beszélnem még rosszab a helyzet.. (Bár nem minden esetben.. Pl ha nagy ritkán előfordult, hogy pl randira hívtak, ott már nem izgultam annyira, csak amennyire normális. Mert bennem volt a tudat, hogy ha már elhívtak valószínűleg elfogadnak, jófejnek tartanak stb. Mondjuk ilyen is ritkán volt..)
Az a tipp, hogy képzeljem el őket hétköznapi helyzetekben, nem biztos, hogy segít. Vannak emberek akiknek szintén kevés az önbizalmuk ilyen téren és pl velük teljesen máshogy viselkedem, sokkal felszabadulabb vagyok, mert úgy érzem, hogy az ő véleményük nem számít. Ez egy elég furcsa dolog, de szerintem az emberek képesek ezt megérezni, hogy ki nem elég magabiztos.
Viszont, ha olyan embereket képzelek el hétköznapi helyzetben, akiken látom, hogy teljesen biztosak magukban, tele vannak önbizalommal, akkor úgy érzem, hogy őket aztán pont nem érdekli, hogy én mit gondolok róluk.
De nagyon köszönöm a válaszod!
válasza:szia!
Ha úgy érzed, hogy nem érdekli őket, hogy te mit gondolsz, akkor ezek olyan emberek akikre kár egy gramm energiát /akár mentális gondolkodás/ szintén szánnod.
Ha nem foglalkoznak veled, te se tedd, mert nem érdemlik meg hogy velük foglalkozz.
Olyan emberekre koncentrálj, akik szimpátiával vannak feléd...velük ismerkedj, aztán egyre bártabb és bártabb leszel idővek és elhiszed majd hogy értékes vagy :-)...mert azt vagy .-)!
Kedves legutóbbi válaszoló!
Jó ötlet amit mondasz, csak az a baj, hogy én mindenkivel, akivel megismerkedem/először találkozom ezt érzem.. Mármint, hogy nem érdeklem őket, nem felelek meg nekik, nem vagyok érdekes stb... De ha valakivel nagyon sokat találkozom és 'megszokom', idővel elmúlik ez az érzés.. Tehát én mindenkivel úgy érzem, először, hogy nem fogadnak el, de azért azt nem tehetem, hogy nem barátkozom senkivel.. Így is gyakran nagyon magányosnak érzem magam..
válasza:"Második válaszoló" írása:D
Örülök, hogy segíthettem. Pár hete töltöttem be a 23. élévem, a problémák 16-17 éves koromba kezdődtek, sajnos nem kértem segítséget így elhúzódott...
Ha már gondolkoztál az agykontroll-on, akkor egy felé jár az agyunk:D nem azért vagyok itt, hogy reklámozzam, csak el tudom mondani, azt hogy nekem életem egyik legjobb döntése volt:D
Ha kérdésed van, vagy csak egy barátra van szükséged megtalálsz:D
Köszöntelek a tudatos fejlődés útján:)
Ölelés neked:D Hajrá:D
Köszönöm szépen a bíztatást tényleg nagyon jól esik!! :)
Én most vagyok 16, de ezek a problémák már évek óta megvannak .. Nem mindig ugyanolyan szinten, de mindig vannak rosszabb időszakok, pl ez is most olyan..
Nem tudom mikorra tudom leküzdeni ezeket a problémákat, vagy, hogy egyáltalán le lehet-e teljesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!