Széjjel akarom magam vágni úgy érzem nem bírom tovább mit tegyek?

Figyelemhianyodon biztos nem fog segíteni.

Tedd magad hasznossá, senkit sem vonz egy hisztigép, felnottkent is mire számítasz, ha ilyen pojácaként viselkedsz? Menj el Csernushoz majd helyretesz

Kár, hogy nem a multban születtél, ott is nyivakoltak szerinted, hogy nincs kedvem építeni a piramist mikor ostorral utottek őket? Szerinted akkor volt frontin, vagy vagdostak magukat unalmukban?

Hasonlítsd már össze magad a rabszolgák eletevel, hol van a te kényelmes, interneten panaszkodo dolgaid ezekhez képest. Szedd össze magad, és kezdj valamit az eleteddel, mert ez csak önsajnáltatás lustasaggal keverve.

Még hogy vagdosás.. eszem megáll. Régen szerinted a sötét korokban mit éltek meg az őseid, és te itt sajnaltatod magad gykn..

"És aki nem élte meg ezt az nem is fogja megérteni."

Én azért nem élek meg ilyen baromságot mert megfelelő szinten van az önbizalmam és kiegyensúlyozott pacek csávó vagyok anélkül is hogy mástól várnám a csodát. Ha nem érdekelnék senkit az sem érdekelne mert beteljesedek önmagamtól nem másnak akarok tetszeni hanem magamnak és ezért vagyok mindig stabil + kiegyensúlyozott. Úgyhogy ha gyökeresen minőségi változást akarsz az életedben akkor vagy változtass a gondolkozásmódodon vagy ha valóban klinikai depressziótól szenvedsz akkor zsa egy klinikai szakpszichiáterhez.

"Én sem mástól várom a csodát"

"Hiába változok meg ha a többi ember sem változik meg körülöttem aki minden egyes nap egyre jobban lök lefelé."

Szerinted nem ellentmondásos amit írtál? Nem a környezetednek kell megváltozni mert az olyan amilyen hanem a gondolkozásmódodnak hogy ne tulajdoníts akkora jelentőséget a környezetednek. Ha nekem az egész környezetem egy negatív visszataszító fos lenne engem akkor sem hatna meg mert én egy céltudatos komoly ember vagyok aki tudja magáról hogy jól csinálja a dolgát. Plusz a környezet változtatható.

Most ha egy gyászkenet a családod és az iskolád is egy okádék akkor 18 évesen megfogod és elmész albérletbe ahol a magad ura vagy és olyan emberekkel veszed magadat körül akikkel jól megérted magadat. Ez kb ennyi.

Nekem sem volt sok haverom az iskolában mert egyszerűen nem voltunk egy értelmi szinten (sokkal okosabb voltam tőlük) és untattak de ezért nem akartam vagdosni vagy megölni magamat. Bekerültem egy olyan közegbe (orvosi egyetem) ahol már megfelelő értelmi szinten voltak a diáktársaim és volt közös téma az érdeklődési körünkből kifolyólag így egyből sok igaz barátra leltem.