Hogyan érzed magad, ha beveszel egy frontint?
Sziasztok!
Hogyan érzitek magatokat, ha bevesztek egy frontint? Tényleg megnyugszotok tőle? Nem érzitek rosszul magatokat? Honnan lehet tudni, hogy hat?
Nagyon szorongok, nem tudok enni sem, a minden napjaimat teljesen befolyásolja. Egész nap gyomoridegem van. Most kezdtem el pszichológushoz járni. Gyógyszert igazából nem szeretnék szedni, de a bátyám adott pár szem frontint, hogyha úgy érzem vegyek be egy negyedet vagy felet. 0.25mg-os.Ez a legkisebb dózis és ennek a feléről, vagy inkább negyedéről lenne szó. Sedacurt es datif pc-t próbáltam eddig,szóval rendes nyugtatót még sosem. Ha be is veszek, egyszer vennék csak be, nem szeretnék ráfüggni,viszont jó lenne ha legalább lenne egy napom, amikor nem vagyok kész ideg és tudnék enni.
válasza:Én már semmit, de sajnos gyógyszerfuggo vagyok.
Párom párhavonta kér egy 0,25-öst, nem függ rá, mondjuk ha nem tudott aludni, enni hetek óta rendesen, többet használ, mint árt, ha beveszi. Olyankor alszik 10 órát, másnap is nyugodtabb, de nem kívánja a következő "adagot". Én azonnal rászoktam, de már komoly pánikbeteg voltam, mikor végre felírták.
Nem is adnék neki többet, de nincs is rá igénye. Én jól kicsesztem magammal, már marékszám sem hat semmit, csak a mellékhatásait érzem. Mehetek addiktológiára.
A sztori tanulsága: ha ésszel, ritkán, ha már az alvás és evés sem megy, beveszel egy felet, de óvatosan, jobbat teszel vele, csak ne kapj rá, bármekkora a baj.
Fontos lenne a terápiás segítség, javasolnám neked is, de magánban is csak három hónap múlva kaptam időpontot, most nagyon futószalagon megy a lélekgyógyítás. Vagy sehogy(:
Az utolsó soraidat nagyon átérzem. Március óta próbáltam az sztk-s pszichológusomhoz időpontot kérni, áprilisban vették fel a telefont, májusra kaptam időpontot, majd felhívtak, hogy betegség miatt az időpontom június közepére került... Pár éve mikor jártam hozzá, akkor mehettem akár hetente is, most meg hónapokat kell várni, hogy legyen szabad hely :( Szerencsére apum egyik kollégája pont most dicsekedett a pszichológusáról és megkértük kérdezzen rá, hogy mehetnék-e hozzá és szerencsére elvállalt. Egy 77 éves nagyon képzett klinikai szakpszichológusról van szó. Még csak múlt héten voltam nála,jövő héten megyek megint. Remélem ő fog tudni segíteni.
Az evés nagyon rosszul megy,már nagyon sokat lefogytam, ezért adta a bátyam a frontint, csak kicsit félek bevenni, nehogy legyen tőle valami bajom. De ha a párodnak így hat, akkor lehet én is kipróbálom egyszer.
válasza: válasza: válasza:3/5-os
Megkérdezhetem milyen magas vagy? Én 49-50kg között mozgok 176centivel :( Minden nap eszek valamennyit, de nem eleget, egyszerűen nem megy. Az antidepresszánsoktól félek, mert kezdetben felerősíti a tüneteket, meg úgy tudom hetekbe telik mire hat és akkor sem biztos, hogy az első megfelelő lesz a számodra és akárhányszor újat kezdesz a tünetek felerősödnek. Te melyiket szeded, hogy már 5.nap segített? Nincsenek mellékhatásai? Nem lettek rosszabbak a tüneteid?
Én hányásfóbia miatt szorongok és ezért nem tudok enni, arfid étkezési zavart okozott nálam.
válasza: válasza: válasza:Még nem vettem be, és ha be is vennék nem az egészet és nem kezdeném el folyamatosan szedni, tudom, hogy függőséget okoz. Csak jó lenne egy nap, amikor nyugodtabb vagyok. Egyébként pszichológushoz is azért járok, hogy elkezdjük a pszichoterápiát, csak manapság nagyon nehéz időpontot kapni. Sok helyen olvastam, hogy a pszichoterápia a megoldás, mert a bogyók csak a tüneteket enyhítik. Próbálok bizakodó lenni, subliminalt és meditációt is hallgatok itthon. Csak sajnos vannak a rosszabb napok,amikor minden kilátástalan.
A bátyám sem szedi folyamatosan, csak van nála, ha stresszesebb vagy nem tud aludni, de muszáj lenne, mert fontos nap lesz a következő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!