Milyen érzés mikor a szél hozzá ér a bőrödhöz?

Én szívesen leveleznék veled, de csak itt, névtelenül, közhírré téve. Olyan régen regisztráltam erre az oldalra már, hogy akkor még teljesen más volt minden, és ha jól emlékszem, nem adta ki a magánüzenetet küldő felhasználónevét a rendszer, nem úgy, mint az újítás óta.

Érdekes a kérdésed és elgondolkodtató. Agórafóbiás vagy, aki nem bír kimozdulni otthonról, hogy ezt kérdezed? Erkélyed vagy teraszod sincs? Néha nekem is nehéz kimoccannom, pl. ma is, nem értem, miért, mi tart itthon vagy mi nem enged ki. Pedig mintha csak elindulnom, kilépnem lenne nehéz, amikor kint vagyok, akkor meg már olyan jó minden, olyan szabadnak érzem magam, hatalmat érzek, hogy enyém az egész világ és oda mehetek, ahova csak akarok! :) Számomra ez mindig rengeteg erőt ad, emlékszem, kis korom óta.

Most erkélyes lakásban lakom, az erkélyre kimenni is jó érzés, a szelet meg a napsütést ott is lehet érezni, de ez közel sem ugyanaz, mint az egész világot a nyakamba véve elindulni, akár csak ha a boltba is mennék. Én mindig köszönök a városnak, ahogy kilépek a kapun, legalább magamban, hogy szia világ, figyelj, most jövök! :) Nézzük, mi változott? Sajnálom, hogy most is lemaradtam már a napi napsütésről sajnos, pedig simán elindulhattam volna hamarabb és lassan be is zár a bolt, pedig kéne vennem dolgokat.

Hogyhogy nincs veled a társad? Fizikailag vagy lelkileg értetted ezt? Én is hasonlóan érzem magam néha, pl. ma is, hogy az enyém is dolgozik, amúgy is egész héten dolgozik, edz, eszik, alszik, max. a hétvégeink vannak együtt...

Az tényleg nagy áldás, ha tudsz sírni, én sem mindig tudtam, vagyis pontosabban volt időszakom, hogy nem tudtam, és én is örültem, amikor újra tudtam. Szerintem értelek és érezlek.

Az sem feltétlenül baj amúgy, ha csak a papírnak beszélsz, sőt, esetleg talán még jobb is lehet sok más embernél, ahogy egy ismerősöm mondta, hogy miért terheljük embertársainkat a bajainkkal, éljen az égetős füzet, ahova minden nyavalyánkat kiírhatjuk, aztán ha betelt, el is lehet égetni vagy simán csak kukába dobni. Nekem ez kicsit fura meg nehéz, mert én szeretem embertársaimat és szeretek kapcsolódni. De bámulatos számomra az ő önizolálása és egyetértek vele abban, hogy nem biztos, hogy mindig rá kell önteni másokra a mi problémáinkat...