Más is érez hasonlóan?

Egy semminek érzem magam.

Nincs célom, semmi jövőképem.

24éves vagyok jelenleg nem dolgozom biztosan ez is közrejátszik abban hogy most így érzem magam.

Talán a legkönnyebb siránkozni ezt tudom én is de kicsit bonyolult az én helyzetem és nem igazán tudok semmi fix, biztos helyen elhelyezkedni.

Tehát eltartott vagyok akármilyen rosszul hangzik ez de be kell vallanom.

Teljesen széthullott az életem bár szerintem ezelőtt se volt.

Csak sokszor eszembe jut hogy miért élünk? Miért teszünk bármit is ha úgyis vége?

Tudom van aki a gyerekeiért családjáért stb.

De miért veszünk házat, szülünk gyereket, megyünk el dolgozni vagy bármi? Végső soron úgyis meghalunk itthagyjuk a szeretteinket vagy ök minket.

Betegek leszünk, fájdalmakat élünk át stb.

Nem viszünk magunkkal semmit amiért egy egész életen át dolgoztunk, legyen szó bármiről.

Persze örökké élni sem lenne jó, de igazán élvezni sem tudod az életet mert minden egy rohadt körforgás.

Felkesz, dolgozol, hazamesz, lefekszel es ujra

Talan egyszer 1 evbe megengedheted magadnak hogy elmenj nyaralni. Van aki sosem.

Mi ertelme barminek is?