Valaki aki hasonlóan látja az életet?

Erre mondják, hogy nem az a kérdés, van-e élet a halál után, hanem, hogy előtte van-e.

Miért kell dolgozni? Hogy ne csövesként, éhezve kelljen töltened azt a rövid életet.

Ezzel az erővel a kaját sem eszed meg, mert úgyis kisz@rod?

Az élet egy ajándék, egy kis időre részese lehetsz egy világnak, amiben ugyan van rengeteg szörnyűség is, de rengeteg csoda is van. Az élet egy izgalmas játék vagy semmi. Ha már úgyis itt kell töltened egy kis időt, miért ne éreznéd jól magad addig? Találd meg az apró örömöket az életben, csinálj minden nap olyasmit is, amit szeretsz. Ismerkedj meg olyan emberekkel, akiket szerethetsz, akik viszont szeretnek.

Megszületsz, megtanulsz pár dolgot az iskolában hogy aztán a későbbiekben munkát szerezz annak érdekében hogy ne élj rosszul, tudj ételt venni és olyan dolgokat amik boldoggá tesznek.

Az átlag ember szereti az egyszerű kis dolgokat az életben, nem gondolnak túl semmit.

Nyilván megfogunk halni egyszer, ebben a világban az átlag embernek nincsen lehetősége olyan rohadt különleges életre, sokan örülnek a kajára van elég pénz mások pedig a sok pénzükkel azt sem tudják hogy mihez kezdjenek.

Én ahogy létezek nem értem az élet értelmét, azt gondolom hogy valami titok áll a létezés mögött amit élőként nem tudhatunk meg csak ha meghaltunk vagy valami ilyesmi.

Nem érzem otthonosan magam az emberek között, úgy érzem nem tartozom közéjük, de attól függetlenül igyekezek normálisan viselkedni hogy a társadalom ne nézzen hülyének.

Átérzem azt amit te érzel.

Addig amíg meghalsz érdemes dolgokat felfedezni amik örömet okoznak mert boldognak lenni ez egyik legnagyobb értelme a fizikai létezésnek.

A

Na akkor válaszolj erre a kérdésre: Ha nézel egy 2 órás filmet és fél óra után rájössz, hogy egyszer vége lesz leállítod, mert felesleges megnézni, hiszen vége van? Nem, nem kapcsolod ki, már ha nem egy unalmas, élvezhetetlen sz@r, pont ez van az életeddel is, ha az rossz, nyilván nem látod értelmét, hogy csináld, de ezen csak te tudsz változtatni. Nyilván valami tőled független, de az a te feladatod, hogy megtalálod a szépséget minden napban, hogy legyenek álmaid, céljaid, ne az hogy 40 évig rohadsz egy munkahelyen, amit nem is szeretsz, tudom, hogy nehéz az élet, mindenkinek az, kivéve ha multimiliomosnak születtél, sőt még akkor is rengeteg nehézséggel és fájdalommal kell szembenéznie az embernek nap mint nap. De ha nem is akarod megtalálni a szépet, a jót, ami boldoggá tesz, akkor valóban igazad van, az egész életed egy értelmetlen szenvedés lesz. És hidd el ezt a legnagyobb jóindulattal mondom, de kapard össze magad, mert egyedül saját magaddal b@sz0l ki, meg a szeretteiddel ha majd megolod magad.

Tessék elmenni egy pszichológushoz, aki majd segít a depresszióddal és abbahagyni az önsajnaltatast, meg az egy helyben toporgast. Nehéz, tudom, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog:)

Logikus az életérzésed. Akkor az rá a megoldás, ha abban a tudatban élsz, hogy nem szűnik meg a létezésed a halállal. Ebből következően nem veszik el, amit tanultál, fejlődtél ezen életben.

„Ha nincsen Isten, vagyis ha nem létezik szabadság, az örök és igazi élet fensőbb szférája, ha nincs menekvés a világ szükségszerűségétől, akkor nincs miért becsülni a világot és benne a mulandó életet.”

(Nyikolaj Bergyajev: Önmegismerés)

Vagyis nem te voltál az egyetlen aki így látja.

El kell olvasni pár jó könyvet, bölcseletet a témában.