Miért nem tudok elaludni?

Mindenképpen menj el pszichiáterhez. Egyedül egy orvos tudja megmondani neked, hogy ezek és más tünetek (amiket lehet nem is gondolsz annak) mentális betegség jelei-e vagy sem.

A legjobb esetben csak nagyon stresszes vagy, és pihenned kell sokat. De ami már 1 hónapja tart, azzal mindenképp érdemes orvoshoz fordulni. A hangok hallása komoly dolog, bármennyiszer is forduljon elő.

NE pszichológushoz menj. Az semmit sem ér. Neked kifejezetten egészségügyi problémád van : nem tudsz megfelelően aludni a tüneteid miatt.

Pontosan ugyanilyen egy pánikroham, ami igen, általában este jön, meg amikor nyugodt a szervezet meg az agyad, így vezeti le/ki a stresszt. Nekem is vannak/voltak, pszichológus segítségével megtanultam kezelni.

Egy ami nem stimmel, a hangok...amiatt érdemes orvoshoz menni szerintem is, de nem kizárt hogy ez is jön a pánikrohammal.

Pszichiáter az egy ugyanolyan szakorvos mint a szemész, sebész stb. Kérj beutalót, hívd fel a rendelőt és kapsz időpontot.

A pánikrohamok is nagy problémát jelentenek a mindennapokban. Ha többször is előfordul, akkor orvosi segítség kell.

Persze ez nem azt jelenti, hogy már az első után rohanni kellene a pszichiátriára, mert nem, de ami tartósabb ideje fennáll, azzal kezdeni kell valamit. A depresszióra is azt mondják, hogy 2 hét után orvoshoz kell menni vele, mert csak súlyosbodhat.

Az erős szorongások (pánik, kényszeresség) mögött lehet pszichotikus tudattartalom is, ami annyira el van nyomva a szorongás által, hogy nem jut felszínre, mert teljesen le van korlátolva az agy.

Ezért érdemes dokihoz menni. Ő tudja mi hogyan működik az emberben. Elsősorban nem pszichológusi szemmel fogja nézni a problémát, hanem orvosi szemmel. Számára szakmailag egy biológiai rendszer vagy, amit meg kell javítani, hogy rendesen működjön. Ha látja, hogy felesleges gyógyszert írni, akkor utal tovább terápiára. De ha kell a gyógyszer, azt nem viccből írja. Ők hosszútávban gondolkodnak: tudják, hogy az abnormális agyi működés milyen problémákhoz vezet.

A körzetileg hozzád tartozó pszichiátrián fogadniuk kell. Protokoll szerint előbb belgyógyásszal vizsgáltatnak, aki utal tovább pszichiátriára, hogy ki legyenek zárva az organikus szervi problémák. De ilyen tünetekkel, amit te produkálsz, egyértelműen pszichiátriára kell menni. A TB finanszírozza teljesen.

Másik opció, hogy pl. a foglaljorvost.hu oldalon keresgélsz egy neked szimpatikus dokit, és magánba mész el hozzá. Ez zsebből fizetős, és sokkal kevesebb a várakozási idő.

Ha elmész oszichomókushoz, lehet életed végéig egy olyan gyógyszert kell szedned, amitől szervi komoly betegséged lesz.

Kortizol hormon miatt pl lehet ilyen tüneted és ha szedsz rá magnéziumot meg c-vitamint, és friss levegőt engedsz a szobádba az sokat tud segíteni hogy elaludj

Pszichológus nem írhat fel gyógyszert. Ő nem orvos.

A pszichiáter, na ő igen. Az biztos, hogy én elmennék pszichológushoz meg sürgősen el kell kezdeni a stresszkezelést, mert nagy bajok vannak. Viszont az, hogy hangokat hall, az nem jó. Még a Harry Potterben is megmondta Hermione, "ha valaki hangokat hall, az még a varázsvilágban sem jó jel". Szóval sürgősen rendbe kell tenni magad lelkileg meg dolgozni a dolgon, ha nem múlik el, akkor meg mindegy, elkerülhetetlen lesz a gyógyszerszedés és pszichiátriai kezelés.

Ne ellenezzük már a gyógyszert, jó? Ha írnak, akkor azért teszik, mert kell. A potenciális mellékhatásokkal is jobban jár a beteg, mintha kezeletlen maradna a betegsége.

Ne akarjátok jobban tudni mint a pszichiáterek. Ők hosszú éveket tanultak a területről, szakvizsgáztak, valóban értenek a mentális betegségekhez. Ezek elsősorban genetikai, kémiai problémák, nem az illető személyében van a probléma.

Szerintem pedig érdemesebb fordítva hozzáállni a témához: elsőnek pszichiáter, hogy orvosi szemmel legyen felmérve az ember állapota. Az orvos nem fog gyógyszert írni, csak akkor, ha valóban szükségesnek ítéli. Ezt a páciens affektusából, viselkedéséből, gondolatmenetéből, figyelméből, egyebekből egyértelműen meg tudja határozni. Ha úgy ítéli meg, hogy nem kóros ezek közül egyik sem, akkor viselkedésterápiára utalja be a pácienst, ahol képzett szakpszichológussal tudnak dolgozni a problémán. De amennyiben kóros elemeket diagnosztizál, úgy azon csak a gyógyszer fog segíteni.

Tipikus jó példa: ha a páciens minden kérdésre tud kifogást találni, akkor 100% orvosi a probléma, és a terápia jószerivel haszontalan.

A gyógyszerfüggőség egy érdekes vitatéma. Nem tagadom, tényleg rengeteg a gyógyszerfüggő, de itt benzodiazepin nyugtatókra (Xanax, Frontin, Rivotril, stb.) és szintetikus ópiátokra (morfium, fentanil, stb.) kell gondolni. Ezek a szerek valós pszichés és fizikai függőséget okoznak. A pszichiáterek nem is szeretnek nyugtatókat írni, mert tudják, hogy érdemi hasznuk nincs hosszútávon, és a nagyon kevés meg a nulla között is óriási a különbség.

Ezekkel szemben az antidepresszánsok és antipszichotikumok csoportjába tartozó gyógyszrek nem addiktívak. Ez nem azt jelenti, hogy nincs megvonási tünet, de nem sóvárog utána az ember, és minden szempontból képes letenni ezeket orvosi felügyelet mellett.

Azért sem érdemes pszichológushoz menni elsőre, mert komolyabb problémákat csak klinikai szakpszichológusok és terapeuták képesek észrevenni, de diagnózist nem állíthatnak fel. Azt csak az orvos teheti meg. Az átlagos pszichológus csak élethelyzetbeli problémákban tud segítséget nyújtani mentálisan egészséges embereknek. Komoly problémákkal küzdő embereket nem is szokásuk elvállalni.

A kérdezőnek már minimum egy hónapja problémája van. Az alvási funkció romlása, szédülés, egyéb szomatikus tünetek mind arra adnak okot, hogy orvosi problémával áll szemben.

Inkább érdemes orvossal megnézetni magát az embernek. Ha baj van, akkor adnak gyógyszert, a legjobb esetben pedig megbizonyosodik róla, hogy nincs betegsége, és csak a stressz miatt alakultak ki ezek a tünetek.