Minek éljek, ha semmi sem érdekelt?

Leszögezném, hogy nem akarok öngyilkos lenni, nem is erre akarom kivezetni a témát.

Egyszerűen nem szeretem az életemet. Reggel felkelek, elmegyek melózni, hazajövök, alszok. Hétvégén megcsinálom a házimunkát és kb ennyiből áll az életem. Néha elmegyek moziba, ezen kívül nem nagyon mozdulok ki.

Régen egész népes kis baráti köröm volt, de nekik szép lassan mindannyiuknak családja lett, így természetesen velük foglalkoznak, nem velem.

Az a baj, hogy én már nem igazán tudok ismerkedni. A régi barátok eltűntek, de újakat nem tudtam szerezni. A munkatársakkal melóban eldumálok, de egyikkel sem tölteném szívesen a szabadidőmet, semmi közös dolog nincs egyikkel sem.

A párkapcsolati kérdés is múlt idő nálam. Sosem tudtam kialakítani senkivel komolyabb kapcsolatot néhány hónapnál. Volt, akivel én szakítottam, volt, hogy engem dobtak. Egy idő után pedig totál feladtam a dolgot, valahogy már nem is nagyon érdekel. Na meg hát épp úgy nőkkel sem tudok már beszélgetni, mint senki mással sem. Családról nem is álmodok.

Hobbym sincs, nem is nagyon érdekel semmi, sosem tudtam elmerülni semmiben komolyabban.

Minden áldott nap belenézek a tükörbe és arra gondolok, hogy miért élek? Mi a franc értelme van ennek az egésznek? Most 33 éves vagyok, tehát ha megélem az átlagéletkort, akkor még legalább ennyi hátravan az életemből. Ettől a gondolattól rendesen szorongás alakul ki bennem. Nem jó ez így, de hogy lehetne jobb? Lehet egyáltalán?