Gyógyszert szedek, terápiára járok, de semmi sem érdekel. Mit tegyek?

27/N vagyok.

Kiskorom óta úgy éltem, hogy minden kötelesség, mindenben csak a teljesítmény számít, és ez odáig vezetett, hogy összeomlottam egy fél éve, és most a szüleim tartanak el, nem tudok dolgozni.

Elkezdtem pszichiáterhez és pszichoterapeutához járni, hogy minél előbb kijöjjek ebből (a családunk anyagi helyzete engedi, hogy ezt megtegyem).

Nos: A lényeg, hogy a pszichoterapeutám is mondta, hogy kellene találnom valamit, bármit, ami érdekel.

Viszont ilyen nincs. Akármit csinálok, olvasok, filmezek, rajzolok, találkozom másokkal, sakkozom, sütök, sportolok, SEMMIT nem élvezek. A gyógyszerek által már érzem a javulást, és a terápia is hosszú folyamat, viszont azt mondta a terapeuta, hogy ahhoz, hogy elvonjuk a szorongásról a figyelmemet, kellene valami.

De tényleg nem köt le semmi. Kezdek aggódni, mert akármit csinálok, azt kötelességből teszem, vagy, hogy ne vesszenek el a szociális kapcsolataim.

Szívből, örömmel semmit nem teszek. És kezd ez aggasztani nagyon. Ha kell, megcsinálom, viszont semmi nem okoz pillanatnyi örömet, és koncentrálni is nagyon nehezen tudok.

Esetleg aki volt/van hasonló helyzetben, ebből hogy lehet kijönni? Mit tudnék tenni? Iszonyatosan aggaszt, mert semmi nem motivál az életben. Sem a különköltözés, sem a párkapcsolat, sem a pénz, semmi.

Régen én nem ilyen voltam. Szeretnék dolgozni, szeretnék elköltözni, de teljesen azt érzem, hogy kiégtem.