Bipoláris lennék, pánikbeteg? Valakinek hasonló tapasztalat? (Hosszú magyarázat)

Általános iskolás koromtól kezdve voltak rossz időszakaim. Először negyedikes lehettem, amikor egyik este elég rosszul lettem. Elkezdtem szorongani és ilyen megmagyarázhatatlan, lázálomszerű állapotba kerültem, mintha nem a valóságban lettem volna. Ez hullámvasút szerűen ment pár hétig, általában kora este jött elő. Pár hét múlva ez az egész fokozatosan elmúlt. Viszont vissza - visszatért, amikor valami külső tényező miatt nehezebb időszakon mentem át. Általános alatt többször eljutottam odáig, hogy pánikrohamom lett. Ilyenkor szédültem, káprázott a szemem, le kellett ülnöm, feküdnöm. Olyan tíz percig tartottak ezek.

Később a rossz időszakokhoz elkezdtek kényszeres gondolatok társulni (OCD jeleit már óvodás korban mutattam, de nem okozott semmilyen gondot). Először ezek a gondolatok a látásommal, vagy hallásommal voltak kapcsolatban. Bebeszéltem magamnak, hogy szemcsésen látok, vagy erős fülzúgást hallottam.

Később a rossz időszakokhoz kapcsolódó gondolatok inkább az idővel, a létezéssel vagy magával a gondolkodással lettek kapcsolatosak. Közös volt bennük, hogy mindegyiknek a lényege a tehetetlenség érzése és a szorongás volt. A legrosszabb időszakom 10. - es évem alatt volt, amikor csak próbáltam túlélni valahogy, lényegében elvegetálgattam. Ekkor mentem pszichiáterhez először, aki Sertralint írt fel. Ez tudtommal kedély javító. Akár a gyógyszer miatt, vagy sem, de ez is elmúlt fokozatosan, hosszú idő alatt.

Azóta ez úgy megy, hogy nagyon gyorsan esek le a "minden rendben van és magam mögött hagytam a mentális gondjaim" - ról a gödör aljára. Mármint érzem, hogy gyűlnek a nehézségek, de ez a mentális egészségemre nincs hatással és normálisan kezelem őket. Aztán egyszer csak átszakad a gát és egy hét alatt lekerülök a dolgok aljára. Hihetetlen a kontraszt. Amikor az egyikben vagyok jóformán el sem tudom képzelni a másik állapotot.

Kontrollra havonta járok, de van, hogy el is felejtem, mert csak gyógyszert írnak fel (a Sertralint azóta szedem, mert az orvos szerint nem lehet akármikor abbahagyni).

Az utóbbi években el is kezdtem csökkenteni a gyógyszer adagot, mert elég nyugisak voltak a körülmények. Azt terveztem idén abba is hagyom. Viszont most így vizsga és költözés előtt (első igazi költözés) visszaestem egy hétvége alatt. Pedig tanulnom is kéne. A régi szorongás, kényszergondolatok, pánik, lázálom szerű állapot, mentális kimerültség visszatértek. Ugyanúgy kora este a legerősebb az egész. Már gyomor bajom is van tőle. Hétfőn felhívom az orvost. Addig viszont szerettem volna ezt kiírni, hogy megtudjam vannak e itt az enyémhez hasonló gonddal küzdő emberek. Szerintetek mi ez, mert konkrét diagnózist még nem kaptam? Továbbá szeretném megkérdezni, hogy ebben a helyzetben mi lenne a legjobb. Otthon maradni, "pihenni", vagy keresni az emberek társaságát?

Köszönöm, ha elolvastad 23/F.