Szociális fóbia ?Kiút?
Úgy érzem ennyi volt. Próbálkoztam barátkozni nyitni de mindenhol csak zártajtókra leltem. Ebből már nincs ki út!
Mindig úgy érzem engem néznek rajtam nevetnek és nagyon sokat szorongok.
A szomorúság a mindennapom része lett.
Az egész világon 1 testvérem van de az is külföldön él a családjával.
Egyedül maradtam és még munkám sincs.
Igen, ehhez idő kell. Nem úgy működik, hogy egyszer-kétszer elmész, aztán megjavítanak. Először is azon a hibás gondolkodáson kellene változtatnod, hogy azt képzeled, hogy mindenhol rajtad nevetnek. Ez már a paranoid téveszme határát súrolja. Hidd el, a kutyát nem érdekelsz - és ezt most nem rosszindulatból mondom. Az emberek saját magukkal vannak leginkább elfoglalva, nem másokkal foglalkoznak. Még ha történik is valami rendkívüli, azon is rövid időn belül túllendülnek. SZóval el kellene kezdeni felülvizsgálni a gondolataidat és megkérdőjelezni őket, mert nyilvánvalóan ilyen önkorlátozó gondolatok miatt vagy sikertelen a
kapcsolatok kialakításában.
Munkád egyébként miért nincs? Nincs végzettséged sem? Miért nem vesznek fel sehova?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!