Mély depresszió. 26L. Nem tudom mi legyen a 'kérdésed'?

Lehet hosszú lesz, teljesen el vagyok keseredve és talán azt sem tudom mi ennek az írásomnak a célja, de legalább valamit kiírok magamból. Nem tudom hol kezdjem. Szerintem 5-6 éve bőven depressziós vagyok és az utóbbi 3 évben mindig azt éreztem, hogy épp akkor vagyok a leglentebb. Most is, ennyire mélyen talán még sosem voltam. Elértem oda, hogy tényleg SEMMI életkedvem, SEMMI nem tesz boldoggá, SEMMI nem okoz örömet és szinte semmit nem csinálok. Ha szép idő van és eltervezek egy sétát, biztos nem jutok el addig. SEMMIHEZ nincs türelmem. Leírom, hogy most mit érzek a legnagyobb problémáimnak: Barátommal 10 éve vagyunk együtt és sosem volt baj a szexuális életünkkel, minden nagyon tökéletes volt. Egészen 2019ig...ott valamiért elkezdtem nem érdeklődni a szex iránt. Azóta szinte teljesen megszűnt ez a kapcsolat köztünk, csak 4-5 havonta 1x... MINDEN EGYES NAP agyalok ezen, hogy miért nem akarok szexualis kapcsolatot (azt tudom, hogy nem kifejezetten őt nem kívánom, hanem semmit, senkit) és ez felemészt, én nagyon szeretnék olyan lenni, mint régen, de NEM TUDOK, nem megy, nem tudom mivel tudnám megoldani, teljesen ketsegbeesetten tanácstalan vagyok és nem tudok változtatni, nem tudom mit kellene. Azt tudom, hogy nem akarok így maradni, de nem tudok rá megoldást és nem nagyon beszélünk erről, azt mondta, hogy nem nyúl hozzám, amíg nem akarom, de ennyit tudok. Bogyit szedtem 9 évig, semmi baj nem volt vele, de 3 hete abbahagytam, hátha segít, de nem vettem észre semmi változást. Nem igazán vagyok kibékülve a testemmel, van szemem az ilyenhez és látom a hibáim, amik tényleg ott vannak és ez nem segít. Nem vagyok kövér, de az utóbbi ominózus 3 évben plusz 10 kilót felszedtem és nem tudom leadni és NAGYON ZAVAR. Nagyon nem birom magam emiatt. Aztán...tavaly végeztem az egyetemen, szeptembertől volt is jó munkám a szakmámban, random városban, januárig (addig tartott a meló) és azóta nem találok jó szakmába illő munkát. És ebből fakad a többi problémám... A munka és a pénz... Itthon lakom, mert nincs keresetem és szinte már teljesen feléltem, amit az előzőből félretettem. A szakmámról tudni kell, hogy sokat kell utazni országon belül és az egyetem (Budapest, a szülővárosom messze van tőle) alatt és utána is nyilván teljesen random városokban/falvakban dolgoztam és ez is szomorúvá tesz sokszor, hogy nem tudok egy helyen lakni. És tudnék menni pl BPre, de kevés pénzért és alberletet is fizetni kellene. Kis faluban is lenne talán lehetőség, de február óta viszonylag rendszeresen edzek itt a városomban és ennek örülök, mert jelenleg ez az EGYETLEN dolog, amit csinálok, de így az is megborulna hogy random másik város/faluba mennék, ahol lehet nincs is gym és így az is kudarcba fulladna... A családomnak nincs sok pénze és ez is rám nyomta szerintem kicsit a bélyeget, hogy itthon semmi nem változik a jó irányba, már amióta megszilülettem áll félkészen a ház és nem tudunk félretenni, mindig ideges itthon mindenki. És már gyomorideggel kelek fel, hogy ma apukám min ideges vagy mi szar, mert valami mindig. A családomnak sosem mutatom, hogy mennyire szarul vagyok, ők inkább csak annyit látnak az egészből, hogy a szobámban vagyok vagy bunkó vagyok (ja, valamiért így jön ki ez az egész rajtam) és nem dolgozom és nem csinálok nagyon semmit. Szokták is mondani, hogy naa mikor dolgozom nézzek már valamit stb és ez csak rosszabbá teszi az állapotom, mert tudom, hogy kellene, de nem tudok...nem tudják min megyek keresztül és ők csak a lusta felnőtt lányukat látják. És lehet te is undorodsz tőlem, aki ezt olvasod, sajnálom, tudom, hogy sokkal jobb lehetnék és nem kellene mindig azt írnom, hogy 'de nem tudok', de már nem tudom mi a jó meg rossz, mennyire valid az, amit átélek és bele vagyok szomorodva. Mindig az volt a legnagyobb álmom, hogy a szüleimet elkényeztessem, menjünk együtt családosan (van még 2 fiatalabb tesóm) nyaralni külföldre (1x voltunk 7 éve), vagy wellness hétvégét venni nekik vagy a házhoz építőanyagokat, vagy csak mondani, hogy holnap jönnek a munkások csinálni az xy dolgot stb. hogy majd én mindezt finanszírozom, de nem. Nem tartok ebben sehol és ez is csak nyom egyre lejjebb, hogy ebből sem lesz semmi és ők meg csak kidobták rám a pénzt. Napi szinten sírok, de ők sosem látják, mindig elfojtom és átváltok, néha bunkó leszek...sosem sikerül elaludnom időben. Aludni szeretnék, de hajnalban is szoktam sírni, meg gondolkozni, sokat, meg akkor érzem azt, hogy akkor úgysem 'kellene' csinálnom semmit, így van időm szarul lenni. Aztán ezért 11-12kor kelek, de közben 6-7-8 órákat alszom, de nyomaszt, hogy azt gondolják, hogy lusta, csak most kel és semmit nem csinál. És ez a körforgás... Nappal semmire nem tudom rávenni magam, csak az edzésre (ezen a héten arra sem), elmegyek, hazajövök és szenvedek, aztán hajnalig fent vagyok. Jó lenne orvoshoz menni, de nincs rá pénzem, a családnak sincs. A befekvős helyet nem igazán szeretnék. Illetve félek a gyógyszertől, amit felírnának, hogy csak kijön egy csomó mellékhatás és jó lenne a közérzetem, de minden más rossz. Félek, hogy az is csak -100ról -200ra vinné le a libidóm stb. Amúgy 2020 elején elkezdtem pszichologushoz járni, de a korona miatt abbamaradt. Ja, amúgy az ongylkssgn úgy nem gondolkozom, mert tudom, hogy nem megoldás. Illetve semmi tudatmódosító sem érdekel semmilyen szinten. De nagyon szeretném ezt a mindent már nem érezni:( Nem gondoltam gyerekként, hogy ez leszek felnőttként.:( Hát most már abbahagyom, mert nyilván sok részlet van még, de napestig írhatnám.

Köszönöm, ha eddig elolvastad! (Én nem tudtam volna, mert nincs ennyi koncentrációs képességem se már) Ha van véleményed, de rossz, akkor kérlek amennyire lehet kedvesen fogalmazd meg, mert már amúgy is padlón vagyok, de normálisan írva szívesen olvasok negatív véleményt is.