Miért van ennyi depressziós gyerek, és tinédzser mostanság? Vagy régen is ennyien voltak, csak nem tudtunk róla?

,,Ilyeneket hallok, hogy középiskolás gyerekek nagyobb része dohányzik, mint amelyik nem, meg mindenféle nyugtatókat szednek, füveznek, de nem restellenek még szintetikus anyagokhoz is nyúlni, meg snüsszöznek orrba-szájba, ami azt se tudom, mi, de az is valami nikotinos nyugtatós cucc. Miért nem élvezik ki simán, hogy fiatalok, és járnak el bringázni, túrázni, sétálgatni mindenfelé?"

Ne haragudj nem sértésből, de ezt mintha a 75 éves nagyanyám írta volna

Régen is ugyan ez volt, lehet, hogy nem ilyen mértékben, nem tudom. Alkoholista szülők, túl nagy nyomás, túl sok tárgy, nincsenek barátai, nem tud beilleszkedni, kiközösítés (A gyerekek a legnagyobb rohadékok a világon sokszor), 1000+1 oka van annak, hogy miért nem boldog 1 gyerek.Ennek semmi köze a pénzhez, túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat, mintha a gyerekek valami véglények lennének, nem azok, főleg tinikorban (középiskolásokról is beszélsz), jóval instabilabb és komplexebb a lelki világuk mint a felnőtteknek sokszor.

Ma is sok gyerek biciklizik vagy focizik a haverokkal, van aki úgy is boldog, hogy otthon ül és játszik akár egyedül akár haverokkal, ha meg valaki nem depressziós/bokdogtalan nem fognak elmúlni a problémái csak attól, hogy kimegy az utcára.

Mindenük megvan, semmiért nem kell küzdeni, nem kell játékokat kitalálni, ott van a telefon, meg a játékkonzol, meg a függőséget okozó "közösségi" platformok.

Alig mozognak, nincsenek kint a természees fényben, ez is teljesen tönkreteszi a szervezet hormonháztartását, es pszichés gondokat okoz.

,,11-es, bár csak 30 körül vagyok, de ha 75 éves lennék, akkor esetleg kevésbé lenne igazság abban, amit írok?"

Nem erre utaltam ezzel, hanem arra, hogy ezt a véleményt általában olyan nyugdíjasoktól hallom, akik utoljára 30 éve beszélgettek középiskolás gyerekkel. De nem sértegetni akarlak ezzel, maradjunk annyiban, hogy nekem, aki 2 éve érettségizett ergo elvileg képben kéne hogy legyek azzal, hogy milyenek a középiskolás emberek, nem ilyen tapasztalataim voltak.

Minden generációnak megvannak a maga problémái, igen, ez is egy probléma amit te írtál, ahogy azok is problémák, amiket én leírtam. De ez a generációk közötti relációjel teszegetés hogy jajj, de a mi generációnk annyival jobb volt, ne haragudj, de annyira unalmas már. Nem, nem volt jobb, más volt, ennyi.

Visszatérve, a tizenévesek nagy részének fogalma nincs arról, hogy ,,mi akar lenni, ha nagy lesz", túl sok a tárgy, túl stresszes a suli, igen, ez így van. De tényleg jobb lett volna a helyzet régen? 1 millió alkoholista él Magyarországon, százezrek/milliók dolgoznak gyárakban évtizedekig és élnek bármilyen cél nélkül, NAGYRÉSZT NEM FIATALOK. A te meg az apád generációjából. Tényleg csak a mai fiatalok céltalanok?

A szociofóbia valóban egy olyan probléma ami komolyabb lett az elmúlt időkben, egyszerűen azért, mert 50-60 éve gyakorlatilag szinte semmilyen olyan szórakozási lehetőség nem volt az olvasáson kívül, amit egyedül is tudsz csinálni, gyakorlatilag ,,rá voltál kényszerítve" hogy másokkal legyél. Ma ez nyilvánvalóan nincs így.

,,de ami a leglényegesebb: gyógyszerezés."

Erre megint csak annyit tudok mondani, hogy más tapasztalataim voltak, bár az tény, hogy ismertem 1-2 (de tényleg 1-2) gyereket, akik ,,diagnosztizálva" voltak, mint figyelemzavarosak, bár nekem nem tűnt kimagaslónak ez a szám (az osztályomban volt 1 gyerek, meg még 1 volt akit ismertem)

Az nem lehet amúgy, hogy régen is ugyanennyien voltak, csak egyszerűen nem vették ennyire komolyan/nem gondolták úgy hogy a gyereknek ,,problémája van", és egyszerűen nem diagnosztizálták őket? Csak találgatok, de sok szempontból lazább világ volt (sokból meg pont nem, haha)