Találkoztam egy számomra nagyon fontos személlyel. Azóta depressziós vagyok. Mit tegyek?
Én egy 18 éves egri srác vagyok. Járok szakemberhez, hiszen 16 évesen 2 öngyilkossági kísérletem volt, mindkétszer a mentő vitt be.
Júniusban egyszerűen, vége lett a depressziómnak. Sokkal magabiztosabb lettem, magyarán kezeimbe vettem az életem irányítását.
Augusztusban, egész pontosan augusztus 29-én megismerkedtem egy sráccal. Egyszerűen belészerettem, mint egy BARÁT!
Mindig meghallgatott, tanácsokat adott, egyező véleményünk van/volt, őszinte velem, egy igazi lélek.
Nos leszögezem, eddig 3 barátom volt. Mindegyik magamra hagyott, nem keresett. Akivel megismerkedtem ez teljesen más, minden percét a talinknak élveztem. Múlthét hétfőn találkoztunk először, hiszen elutaztam hozzá Pestre. Azóta nagyon keveset beszélünk, nem is ír csak én. Félek, hogy ő nem érezte jól magát csak én, pedig ő is boldognak látszott, és ez azért borzalmas mert nekem ez a személy nagyon fontos.
Rendkívül félek, hogy egyik napról a másikra letilt, elhagy, eltűnik mint a többi.
Félelem annyira körül ölel hogy a suliba nem tudok koncentrálni, öngyilkos akarok megint lenni. Az én életem nagyon nem boldog, az én életem a nyomor és a szenvedés és nem csak a barátságok részén.
Már írni se merek neki írni péntek óta attól félek hogy visszaír hogy hagyj békén, utálak stb.
Igazából kb annyiból áll a beszélgetésünk hogy szia, szia..
Igen, és nem lelki szemetesládának használtam. Rengetegszer én is meghallgattam őt.
Találkozót végig nevetgéltük, kocsmába is elmentünk a végén.
Nyilván nem szia szia a beszélgetés azóta sem, azért néha oda írja hogy mizujs.. Nem tudom.
Én nekem ő egy példakép..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!