Hogyan értessem meg magammal, hogy nem fogok elájulni?

Régebben pánikbeteg voltam, azt hittem folyamatosan, hogy meg fog állni a szívem. Emiatt 1-1,5 hónapig nem mentem suliba, sokat olvasgattam utána voltam 2 EKG-n (tökéletes) anyáekkal is sokat beszéltem aztán szépen lassan rájöttem, hogy ilyenre nagyon kevés esély van h ennyi idősen (akkor 17 voltam) megálljon a szívem. Így a rohamok megszűntek, be tudtam menni suliba stb.

Teljesen jól voltam néha rámjött kissebb pánik más okokból, de tudtam kezelni, idén szeptemberig.

El kellett mennem egy vérvételre (munka miatt), ahol megkérdezte a nővér, hogy vérszegény vagyok e és valahogy ez a kérdése miatt nagyon rosszul lettem, elindultam kifelé hatalmas pánikrohamom lett, alig értem ki a kórházból leültem a földre az után azt hittem végem lesz és el fogok ájulni.

Azóta ez annyira megmaradt bennem, hogy élhetetlenek a napjaim, suliba be sem tudok menni megint, nem tudok egyedül (néha mással sem) utcára menni rettegek, hogy újra ilyen lesz, itthon sem jó. Egyedül ha a párom mellett vagyok érzem magam jól.

1 hete kb elmentem pszichiáterhez, aki Helex nevű nyugtatót írt fel reggel 1 szemet. Egyenlőre még csak alszok tőle. De nem érzem túl jó megoldásnak ezt, ugyan úgy ájulás érzetem van és szédülök.

Adjatok légyszíves tanácsokat, hogyan értessem meg magammal, hogy nem fogok elájulni és ritka, hogy komoly bajom legyen 19 évesen.

Köszönöm ha elolvastad/elolvasta!