Üdv!Sajnos egy igen nagy problémával állok szemben!Tudniillik,idén kellett volna megírnom szakdolgozatomat,azonban sajnos a több éve növekvő,kezeletlen depresszióm annyira tönkrevágta az agyamat ,hogy már nem tudom mitévő lehetnék?

Tanuljál szakmát, sokat kereshetsz vele és hasznos munkát végzel. Nagyon örülök, hogy nem tetted meg! Én is voltam már nagyon mélyponton, mikor vasútállomásra kimentem többször, más dolgok is, nem részletezem.

Még 40 év felett is lehet újba kezdeni, tanulni, én épp azt tervezem, mert muszáj. Te még két szakmát is kitanulhatsz és időben leszel.

Nem fogják megölni magukat a szüleid, se nagyszüleid, se senkik. Ez a legundorítóbb érzelmi zsarolás, amit valaki elkövethet: a saját halálával fenyeget téged.

Ilyen háttérből indulva BÁRMIT is érsz el, az csak és kizárólag a te két kezed és agyad munkája, amit senki nem vehet el tőled. A családodnak nem tartozol semmivel: az, hogy eltartottak, ételt adtak, stb. az mind jogi kötelezettségük. Vállalták a gyereket, amivel vállalták az összes velejáró felelősséget is automatikusan.

Beszéld meg velük, hogy ez a sok érzelmi zsarolás, folyamatos baszogatás és stressz nagyon kikészítették az idegeid. Te szellemi munkás vagy: nyugodt idegrendszerre van szükséged, másképp nem tudod végezni a munkád (ami most perpill a tanulás). Ha nem értik meg, az is oké, hiszen gondolom soha nem értelmiségi munkát végeztek, ha még az érettségijük sem sikerült.

Az ő szenvedésük nem a te problémád. Ők ezt hozták ki az életükből. Neked a saját életeddel kell foglalkozni, elvégre az csak és kizárólag a tiéd, te fogod leélni. Akkor segíthetsz rajtuk, ha megfelelő bánásmódban részesülsz.

Továbbra is javaslom, hogy menj el pszichiátriára. Krízisben vagy, kell egy kis gyógyszeres segítség és/vagy kis idő távol mindentől, egy csendes helyen. A nyílt osztályon nyugi van, ott hagynak békén pihenni. Csak a zárt osztály ami egy dzsungel, de oda csak akkor visznek, ha úgy szed össze téged a mentő.