Üdv!Sajnos egy igen nagy problémával állok szemben!Tudniillik,idén kellett volna megírnom szakdolgozatomat,azonban sajnos a több éve növekvő,kezeletlen depresszióm annyira tönkrevágta az agyamat ,hogy már nem tudom mitévő lehetnék?

Példának okáért szerintem az egy jó megoldás lehet, hogy őszintén megmondod az igazat(Természetesen azt a részét is, ami az érzelmeidet, gondolataidat illeti, ha azt is szeretnéd, úgy gondolod. Akár részletesen is.), és bocsánatot kérsz, hogy hazudtál, lódítottál.

Azt pedig, hogy mire van szükséged, mit szeretnél az életben, te jobban tudod, mint én. Ezt illetően nem tudok tanácsot adni most.

Kívánom a legjobbakat!

Tanácsolom, hogy olvass sokat Bibliát!

Ez minden téren segíteni tud!

Ha még nem olvastad komolyabban figyelemmel, úgy hogy meg is akartad érteni, javaslom, hogy az Újszövetséggel kezdd!

(Persze gondolom, ha magadtól nem is olvastad így korábban, azért történelem szakon lehet, hogy kellett foglalkozz valamennyit vele. - Ezt nem tudom.)

#11-es vagyok:

Ha csak a szakdolgozatod hiányzik, mi lenne, ha azt megírnád nem most akkor, hanem mondjuk a jövőben(pl. következő, vagy azt követő félévben), lediplomáznál, és akkor ezzel a szüleidet is megtisztelted, és te is végeztél az egyetemmel, ha úgy döntesz?

Így ők sem mondhatnák, hogy nem sikerült diplomázz, vagy hogy nem tisztelted a kívánságukat, nem tetted meg, amit szerettek volna és utána neked sem kell foglalkozz az egyetemmel, ha nem akarsz.

Addig meg akár, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy nem a következő félévben diplomáznál, dolgozhatsz, gondolkodhatsz magadon, elmélkedhetsz, mi az, amit valójában szeretnél, mi érdekel, mi okoz neked örömöt, stb.

Meg lenne szabadidőd is feltehetőleg.

És mint mondtam, Istennel is tudnál foglalkozni.

Ha meg utólag mégis meggondolnád magad, akkor legalább lenne egy gondolom BA diplomád, amiről akkor mehetnél MA-re, vagy talán valami Múzeumban, vagy más történelem szakos diplomát igénylő helyen dolgozhatnál.

Ehhez annyira nem értek, nem tudom BA-vel mennyire vesznek fel embereket.

Azt pedig, hogy hazudtál, őszintén beismerhetnéd, ami ugyan lehet, hogy nehéz, hogy odaállj és a szüleidnek ezt szemtől szembe elmondd, vagy lehet, hogy értelmetlennek érzed, ha azt várod tőlük, hogy úgy sem fognak megérteni, úgy sem érdekli őket, amit gondolsz, vagy ami mellett érvelsz, de ez segíthet!

A lelkeden is segítene feltehetőleg.

Utólag talán ők is megértenék, hogy nem ezen a kis csúszáson múlt az életed.

És gondolom támogatnának továbbra is a diploma megszerzésében.

Amennyiben a helyzet az, hogy nem csak a szakdolgozatoddal van baj, hanem komolyabb csúszások, bukások is vannak, az már egy más kérdés.

De javaslom ilyenkor is az őszinteséget, és az igazság felvállalását.

Természetesen tisztességgel, és normális módon.

És elmondhatod, amit gondolsz.

Elvben persze bármelyik esetben előfordulhat, hogy a szüleid nem értenek meg, de egy próbát megér, és így tisztességes lenne, amit teszel.

Azt sem mondhatod el magadról, hogy tisztességtelen voltál, amennyiben megbántad azt, amit rosszul tettél.

És bármilyen esetre is, de javaslom, hogy Istennel és Jézus Krisztussal foglalkozz, és olvasd a Bibliát!

Isten szeret, akkor is ha hazudtál, meg akkor is ha mondjuk soha nem diplomáznál le.

(Természetesen, ha valamit rosszul tettél, az úgy helyes, hogy megbánd Isten előtt és azt nem mondom, hogy Isten azt akarja, hogy ezt a mostani szakodat ne végezd már el.)

Isten szeret téged a legjobban a világon.

Jézus Krisztus meghalt érted, és feltámadt.

És ha hiszel benne, akkor örök életed van!

#11-es, #13-as válasz írója vagyok.

Hála az Istennek, hogy kidőltél és nem tudtad megölni magadat.

Egyébként lehet, hogy az is volt az oka a negatív reakciónak, hogy berúgva történt a dolog.(ha annyira sokat azért nem ittál, talán kicsit más kérdés)

Azt nem ugyanúgy értékelik sokszor az emberek.

Bár persze ettől még nyilván fontos dolog az, amit így elmondhattál.

Azt kéne feltehetőleg, hogy amikor józan vagy, meg kéne beszélni normálisan a dolgot.

És ha elmondtad az igazat és csak jól akarsz cselekedni, nem lehet belekötni abba, amit csinálsz.

Azért pedig, ha ez csak egy hirtelen roham volt is, ne légy öngyilkos, mert ilyenek történtek.

Ennél sokkal értékesebb az életed.

Még nagyon sok dolgot lehet vele kezdeni és sok örömteli pillanat is állhat előtted azon felül, hogy mint ember magában értékes vagy.

És javaslom, hogyha esélyes, hogy ittasan ilyet csinálsz, ne igyál addig, amíg nem rendeződnek ezek a dolgok. (egyébként Isten szerint amúgy sem bölcs dolog az ivás)

Ha pedig úgy alakul, akár a szüleidtől külön is folytathatod az életedet. Mások is voltak már, akik meg tudták oldani.

De ilyen esetben, természetesen felelősséggel jár, hogy sok év lelki elnyomás mellett és döntési szabadság híján ne rosszul alakítsd az életedet, és képes legyél megfelelően megtalálni, mire van szükséged, miután szabaddá lettél.

E téren hasznosak lehetnek természetben történő nyugodt séták a gondolkodáshoz, elmélkedéshez.

Amúgy is, bármely esetben, ha úgy érzed, elmélkedned kéne az életeden, szükségleteiden, az igazságon, ez hasznos.

És függetlenül bármitől, remélhetőleg valamikor helyre fog állni a kapcsolatod a szüleiddel.

Írom ezeket nem elvetve azokat az ötleteket, amiket korábban írtam.

Amiket pedig Istenről írtam, azok igazak.

Hozzá bármikor fordulhatsz, minden problémáddal.

És ő törődik veled.

És a legjobbat akarja neked.

És mindenben segít, ha az Ő akarata szerint kéred hittel.

Légy áldott!

A kérdező BETEG. Ne istennel tömd a fejét.

Itt egy életről van szó, ne egy mesekönyv főszereplőjét próbáld eladni neki.

A kérdezőnek orvosi segítségre van szüksége, mert az bizonyítottan működik.

Persze mindenki eldönti hívő-e vagy sem, de most nem ennek van itt az ideje.

Én is voltam úgy, hogy majdnem beugrottam a metró elé, mert annyira rosszul voltam. Örülök, hogy nem tettem, és elmentem orvoshoz. Segített. Sokat. Isten egy picit sem segített. Az orvos segített.

#16 os gondolom valami beteg Jehovatanúja.

Ezek gyakorin az ilyenekre vadásznak, mert aki megtört/ éppen krízisben lévő ember, azokhoz tudnak beszivárogni.

Régi kérdésemnél, régi fiókomnál én raklapszám kaptam üzeneteket ezektől.

Én a #16-os válasz írója vagyok.

Ilyen vitáknak nem ennél a kérdésnél van a helye tényleg, de a gyakorikerdesek.hu sajátosságai miatt megjegyzem a #17, #18-as válaszokhoz:

Én másféle módszerrel gondolkodtam az öngyilkosságon, és nekem pedig segített Isten!

És én hiszek a létezésében. A Biblia nem egy mesekönyv.

Nem tartozom a Jehova Tanúi egyházba, és nem akarok senkihez beszivárogni.

Én segíteni akartam a kérdezőnek, és azt szeretném, hogy jobb legyen neki.

Ezért foglalkoztam azzal, hogy hosszabb válaszokat írtam neki, amelyekről azt gondolom, lehet, hogy segítséggel szolgálnak neki.

És a megtört, krízisben levő embereknek pedig tényleg szükségük lenne Istenre. És Ő tud nekik segíteni.

És kérnék mindenkit, ebből tényleg ne nyissunk itt vitát, mert tényleg nem ez kéne elvigye a kérdésekre adott válaszok témáját.

Nem nyitunk vitát, ebben egyetértünk.

Beteg emberek vagytok, akik kereztény felekezetnek merik magukat definiálni.

A világ szégyene, hogy Magyarországon a történelmi egyházakba bekerült a bandátok.

Tőletek már csak azok a scifi bolondok rosszabbak.