Miért szorongok ha nekem kell megtörnöm a csendet, még közeli hozzátartozókkal is?

Idegenekkel is nagyon szorongok, de velük azért mert félek, hogy hülyeséget mondok, és megalázó lesz, vagy csak untatom/zavarom őket. Viszont anyummal például nagyon jó a kapcsolatom, szinte mindent tud rólam és tisztában vagyok vele hogy bármit elmondhatok neki. Mégis, ha beszélgetést kell kezdeményeznem bármilyen témában, akkor nagyon nehezen szólalok meg. Szabályosan úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. Nem is igazám tudom, mitől félek, az a baj. Miután már beindult a beszélgetés nincs gond, de ez a kezdeményezés nagyon nehezen megy. Miért van ez? Hogyan tudnék változtatni?