Mennyivel könnyebb a hozzátartozóknak, miután megtudják, hogy az illető mentálisan beteg?

Kapcsolatban vagyok egy a napokban diagnosztizált nárcisztikus férfivel. Ez mindent megmagyaráz a hozzáállásával és a viselkedésével, a mérhetetlen egoizmusával, és a nulla empátiájával kapcsolatban. (A többit nem is mondom, akik éltek már nárcisztikussal, tudják mik ezek.) Eddig magamban kerestem a hibát, plusz ugye eleve engem okolt, manipulált stb. Megkönnyebbültem, hogy nem az én hibám, viszont másrészt nem tudom hogyan tovább: az orvos megmondta, a nárcisztikusok ha el is kezdik a terápiát, nagyon hamar ott is hagyják, tehát lényegében semmilyen gyógymód nincs erre a mentális betegségre. Nem tudom mit tegyek? Én nem bírom már idegileg-érzelmileg azt, ami ezzel a betegséggel jár, és riasztó, hogy kb nulla esély van arra, hogy valaha is normális kapcsolatunk legyen. Őt pedig sajnálom, mert a doki részletesen elmondta hogy mit érez és él át a nárcisztikus, és bizony nem kellemes. Akiknek a hozzátartozójuk mentálisan beteg, és kb nulla esély van a javulásra, ők mit tettek? Maradtak, vagy feladták a kapcsolatot?