A párom bipoláris zavarral küzd. Mit tegyek?

Bipoláris vagyok.

Ha nem bírod tovább menj.

Valahogy szép lassan próbáld beadagolni neki, hogy ennek vége.

Vagy egy közeli barátjával beszélj, hogy figyeljen rá oda maximálisan!

Amúgy, ha ilyen durva epizódjai vannak gyógyszer mellett is érdemes lenne tovább kísérletezni velük, mert a megfelelő gyógyszerrel és megfelelő dózissal +terápiával egész jól megfogható ez a betegség néha persze vannak kisebb nagyobb kilengések de nem annyira megterhelőek egyik félnek sem.

És az előbb amit írtam a gyógyszerekre vonatkozóan, ne befolyásoljon, mert amire kistabilizálódik és összehozzák a jó gyógyszerkombót az nagyon sok idő.

És Te sem azt érdemled, hogy tönkremenj egy kapcsolatban.

Ja előző vagyok

“Orvosai sem tudnak már mit tenni”

Nagyon-nagyon sok pszichiátriai gyógyszer van forgalomban magyarországon. Nem hiszem, hogy mindent megpróbáltak nála. Ha van lehetőssége keressen új orvost aki másfajta szemszögből probálja megközelíteni ezt az egészet.

Btw. Nekem a ketilept használ és segített csak. Viszont ez a 7. Antipszichotikum amit szedek. Szóval tényleg nehéz megtalálni a jó gyógyszert a terápia mellé

Előbb-utóbb minden bipoláris megtalálja a megfelelő gyógyszert, amit ha szed, akkor stabil marad. Persze ez nem azt jelenti, hogy soha semmilyen epizód nem lesz, de megfelelő gyógyszerezés mellett kicsi kilengések vannak. Lehet ezzel a betegséggel teljes életet élni, csak vigyáznia kell az embernek magára. Legyen napi rutin, NULLA alkohol és drog, stb.

Nem mindenkinek a hangulatstabilizátor és antipszichotikum válik be. A könyv mond valamit, aztán az emberek nagyon sokfélék. A mentális betegség nem olyan mint egy cukorbetegség, hogy van X bajod amire Y a megoldás. Van akinek antidepresszáns és antipszichotikum kell. Van akinek elég csak az antipszicotikum. Sőt, gyógyszere válogatja kinek mi jó. Van akinek a risperidon, van akinek a kevtiapin, van akinek a klozapin, és még sorolhatnám kinek mi lesz a jó.

Együtt kell dolgozni az orvossal, és megtalálni azt ami működik. Ha egy gyógyszer 3-4 hét alatt sem csinál semmit, akkor ki kell dobni és próbálni a következőt.

Viszont van egy reality check: genetikai eredetű a betegsége. Aki bipoláris, az mindig az volt. Csak nem jutott olyan szintre a betegsége, hogy kezelni kelljen, és csak a dokinál v a kórházban nyomják rá a jelzőt végre. Az más dolog, hogy a mentális betegségek családban halmozottak, és a nem kezelt (a problémával nem foglalkozó) beteg szülő megteremti a rossz környezetet a gyereknek is.

Ezek idegrendszeri betegségek elsősorban.

Ennyi baj van vele/veletek és te ezen aggódsz,hogy lesz-e gyereketek?Ne legyen...elég egyszerű.Ha most,mikor csak ketten vagytok ennyi baj van,mi lenne szerinted egy csecsemő mellett,akivel éjszakázni kell?

Lehet szemét vagyok,de én is bipoláris vagyok,tudom miről beszélek.

14

Sajnos távolról sem lehet minden bipolárisnak megtalálni a megfelelő gyógyszert... 18 gyógyszert szedtem eddig. Most már évek óta depressziós vagyok, abból van a rossz, nagyon rossz és elviselhetetlenül rossz kategória. És évente 1-2 hónapra felpörgök (bár voltak olyan évek, amikor nem).

Tök őszintén, egy másik pszichés beteggel biztos, hogy nem élnék együtt. Egy egészségesnek meg miért kellenék?

Itt a gyakorin eddig egy nőről olvastam, hogy van párja (férje) és gyerekük is van, a férje szereti, elfogadja és segít neki mindenben. Ez EGY EMBER volt.

3

"Nézd, ez olyan, mintha valami látható testi "hibája" lenne (sánta, félkarú stb.)."

Nem, nem olyan. Ugyanis egy vak, süket, mozgáskorlátozott, amputált ember el tudja fogadni magát (és ez csodálatos). Teljes értékű, értelmes életet élhet.

Egy bipoláris (bipolárisként mondom) vagy nagyon maga alatt van (depressziós), utálja magát, egyébként másokat is utál, vádolja magát, semmire se tartja magát VAGY elkezd pörögni, ami neki nagyon szórakoztató, éjfélkor a konyhában két csomag cigit szív el (miközben különben nem gyújt rá a lakásban), éjjel az utcán kóborol, mert éppen olyan kedve van, pár órát alszik, folyamatosan beszél, BÁRKIVEL, BÁRMIRŐL, stb.

Szóval sajnos nem, ez nem olyan, mint egy fizikai "hiba", annál sokkal rosszabb.

14

"... genetikai eredetű a betegsége. Aki bipoláris, az mindig az volt. Csak nem jutott olyan szintre a betegsége, hogy kezelni kelljen, és csak a dokinál v a kórházban nyomják rá a jelzőt végre."

Igen, szerintem is így van. Nekem nagyon sokára, 44 éves koromra derült ki és nagyon sokat gondolkoztam rajta, szerintem a diagnózis előtt nem nagyon látszott a betegségem. Sőt, még kb. 2 évig nem bontakozott ki. Most van 5 éve, hogy úgy tényleg belekerültem nyakig.

Rosszabb mint egy testi betegség. Ez sose múlik el.

Aki egyszer bipoláris lesz az az is marad ameddig él. Már születéskor benne van az emberbe. Van akinél előbb,van akinél később jön elő. Trauma,alkohol,drog hatására. Nagyon ritka betegség. A lakosság 1-2 %. Én már lassan 10 éve benne vagyok.Borzaszto.

Testi betegség a bipoláris zavar. Minden mentális betegség amire gyógyszert írnak, az elsősorban testi probléma. Ezért kell gyógyszerrel kezelni, mert máshogy nem lehet. Akinek elég a különféle viselkedésterápia, az nem úgy mentális beteg mint aki egy krónikus betegséggel él. Annak elég a berögzült viselkedésén, gondolkozásán változtatni, és ennyi. Megtanulja jól a dolgokat, azt él tovább.

Más kérdés, hogy minden mentális betegségnek vannak gondolati részei is. Ebben nyilvánulnak meg a hangulat mellett pl. De a nap végén a bipoláris zavar, a skizofrénia, a depresszió, a szorongás, ocd, stb. mind-mind testi (kémiai) betegség.