Tudnátok a lent említett problémákra pszihológust ajánlani?

3.: A szülők válása azaz fedolgozatlan trauma, pánikbetegség, hipochondria, alvás problémák pszihológus által diagnosztizált problémák. Nyáron voltam pszihológusnál, orvos utalt be hozzá a folyamatos pánikrohamok miatt amikre nagy dózisban magnéziumot írt fel, mondván hogy nyugtat. Nem nyugtatott sajnos, így pszihológushoz küldött. Ott megállapította nálam az említetteket, és kaptam egy légzés technikát amit csinálnom kellett. Visszajártam hozzá minden hónapban ahol ugyanezt elmondta hogy csináljam és mehettem haza. Mondtam mikor kérdezte hogy segített-e, hogy nem, erre azt kaptam válaszul, majd fog. Soha nem kérdezte hogy vagyok, vagy bármit a lelki állapotomról. Igazából ő a pánikbetegséggel foglalkozott csak, többivel sajnos nem. Mikor édesanyám elköltözött tőlünk másfél éve a születénapomon, nem mutattam ki semmilyen érzelmet, valószínüleg elfojtottam magamban. Kiskoromban mikor egészen pici voltam (6-7-8 éves) édesanyám többször is megcsalta apum, vitt engem magával majd itthon hazugságba kényszerített engem (-hazudjam, hogy itt és itt voltunk, evvel és evvel-). Erre sokszor volt példa, illetve itthon mindig rengeteg volt a veszekedés, a dobálózás, számomra pedig ezáltal a rettegés.

Borderline személyiség zavart pedig azért említettem, mert nagyon sok erre utaló jellemem van. Volt egy másfél éves kapcsolatom, ami rendkívül toxicus volt, mai napig részben benne vagyok, mert szeretem, mindketten toxikusak vagyunk és nehéz kilépni ebből.

Megfelelési kényszert arra értem, akárkivel találkozok vagy beszélgetek, úgy alakítom a személyiségem, a beszélgetésem hogy neki megfeleljek úgymondd. Amikor nagyonb rendezvények vannak iskolán belül, inkább igazolatlant kapok és ülök a mosdóban, mert az emberek véleményétől rettegek és ott rengetegen vannak. Átveszem mások személyiségét borzasztóan.

Önbizalomhiány, ez külsőleg annyiban merül ki hogy nem szeretem ahogy kinézek, sokszor sírok miatta, a testem különösen nem szeretem, itt a jó idő de én pulcsiban és hosszú nadrágban leszek 25fokban is ameddig tart az iskola, mert ennyire nem szeretném hogy lássanak. Belsőleg pedig nem szeretem azt aki vagyok, nem érzem magam különlegesnek, szeretetre méltónak, stb.

Pszihológus keresést illetően, igyekszem minnél alacsonyabb áron keresni egyet, persze tudom egy magán pszihológus nem két fillér. Csak ez a helyzet is bonyolult, édesanyám amióta elköltözött (evvel együtt elvitt minden bútort mondván hogy ő vette, amíg apum minden vegyszert, ételt megvett ami fogyóeszköz és újra kell vásárolni..) apumnak 5000ft gyermektartást ad. Ami egyenlő a 0val. Már ezt sem fizeti az elmúlt 3 hónapban.