Pszichológushoz járok 2 éve, de úgy érzem érdemi változást nem értem el. Valaki van hasonló helyzetben? Önértékelési gondok

Kedves Kérdező,

Igazság szerint elég súlyos maga a kérdés, így innen, ismeretlenként elég nehéz olyan választ adni, ami érdemben is segítene. Én alapvetően annyit tudok mondani, hogy a terápia ugye egyén függő, kinél milyen folyamatok indulnak be és mennyi idő után, azt viszont mindenképpen tudom javasolni, hogy ezeket a problémákat bátran vitasd meg a terapeutáddal. Mesélj neki az érzéseidről ami a terápiát illeti, és hogy mit szeretnél. Mivel 2 éve veled dolgozik, elviekben jobban ismer, mint mi téged, így szerintem a válasz a terapeutánál és benned rejlik. Azt viszont bátran tudom mondani, hogy a terápia során olyan emberrel kell együtt dolgozz, aki megért, bármit mondasz neki, elfogadó/befogadó és kellő segítséget tud neked nyújtani és emberként is jól együtt tudtok működni.

Sok sikert neked!

Egyetértek a többi hozzászólóval.

Én is legalább 4 terapeutát jártam meg, mire megtaláltam azt, aki a legjobban passzolt hozzám. Ez egy teljesen átlagos procedúra, nagyon ritka az olyan ember, aki elsőre megtalálja az igazit.

A leírásodból pedig én rögtön az imposztor szindrómára asszociáltam, ami nem betegség, hanem tünet. És többféle problémának lehet a tünete, ezt kell kibogozni a terapeutával.

A pszichológus általában azzal foglalkozik, amit te odaviszel hozzá. Ha elkezded mesélni neki, hogy aznap mik bosszantanak, akkor ezekről fog veled beszélgetni. Ez is sokat tud akár észrevétlenül is segíteni, hogy a napi aktualitásokat könnyebben tudd feldolgozni.

Viszont napi problémák kitárgyalása mellett nem biztos, hogy marad annyi idő és figyelem arra, hogy az általános problémákon komolyabban tudjatok dolgozni. Érdemes neked (is) figyelni rá, hogy a központi problémákkal foglalkozzatok, főleg ehhez kapcsolódó aktuális helyzeteket vitassatok meg.

Érdemes azt is megbeszélni vele, hogy te úgy érzed, nem haladtok, nem változik a helyzet. Ami egyrészt akár így is lehet, másrészt viszont nagyon szubjektív dolog. Lehet, hogy egy csomó mindennel már jobban boldogulsz, mint korábban, tehát fejlődés van, csak áttörő változás nem következett még be, ezért a kisebb javulást még mindig nem érzed akkorának, hogy érdemben tudjon változtatni a helyzeten. Ezt érdemes átgondolnod, hogy tényleg nincs semmi változás, vagy csak nem átütő erejű, de azért van valamennyi fejlődés.

Az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy a pszichológus személye, stílusa, vagy módszerei nem megfelelőek számodra. Minden ember más és a pszichológiai munka nagyon személyes. Lehet, hogy jól kijöttök, mégsem képes megfelelően hatni rád.

Az ajánlás nem feltétlenül probléma, hogy elkezdjen valaki pszichológushoz járni, de ismerek olyan pszichológust, aki kimondottan kérni szokta, hogy őt ne ajánlják, mert aki ajánlás útján jön és nem magának választja ki, azzal általában nem szokott olyan jól működni a terápia. Szóval lehet, hogy tényleg keresgélned kéne és más pszichológussal is érdemes volna megpróbálkozni.

Azzal viszont egyetértek a dokiddal, hogy nem jó címkézni. Az emberi elme működése és azok rendellenességei, problémái is legalább ennyire összetettek. A címkék, diagnózisok viszont jellemzően egyszerűsítenek. Ráadásul nagyon sok a bizonytalanság is ezekben a diagnózisokban. Általában ezek tünet együttesek, ha bizonyos tulajdonságok listája illik rád, akkor nagy valószínűséggel X vagy, ha 1-2 eltér belőlük, akkor Y is lehetsz, meg Z is. Ha kapsz egy diagnózist, hajlamos vagy sokkal inkább azonosulni vele, elfogadod, beletörődsz, megpecsételve érzed magad. Sőt az is előfordulhat, hogy valaki utána olvas, megismeri a diagnózisának olyan jellemzőit is, amik nála nem, vagy alig fordultak elő, de mivel olvasott róla, elkezdi belelátni olyasmikbe, amiknél nem is biztos, hogy indokoltak.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon könnyű valakit félre diagnosztizálni. Nem véletlen, hogy erre nincs is minden pszichológusnak joga (és képzettsége sem). De még akiknek van joga, az sem mindig ad helyes diagnózist.

Címkézés, vagyis a dolgok megnevezése helyett érdemesebb arra koncentrálni, hogy a felmerülő problémákat hogyan lehet megoldani. Ezen dolgozz az eddigi pszichológusoddal is, meg ha mást keresel helyette, akkor vele is.