Mi lehet a kiút?

21f vagyok

Sok ehhez hasonló kérdést írtam már ki ide, viszont sokszor még itt is szégyelltem a teljes őszinteséget. Most leírok mindent, mivel be vagyok állva, mint a sz@r.

Átlagos középosztálybeli családból származom. Egyedüli gyerek vagyok, amit már teljesen megszoktam az évek alatt. Rengeteg barátom van, szóval pótolják valamilyen szinten egy testvér hiányát. Szinte minden nap szoktam valamelyikkel találkozni.

Leérettségiztem átlagos jegyekkel, viszont lett egy emelt 5-ösöm. Tanulok jelenleg egy szakmát felnőtt képzésen, amit imádok.

Na most jöjjön az agyam kielemzése.

Óvodás korom óta kemény asztmával küzdök. Amióta az eszemet tudom szteroid tartalmú inhallációs porokat kellett szednem.

Ezek a gyógyszerek szétrohasztották a fogaimat. Bevallom őszintén, hogy egy idő után fel is hagytam a szájápolással. Beleuntam az egészbe és ez a dolog kb. 19 éves koromig tartott. Egész tini korom alatt sárgák voltak a fogaim. 20 évesen a szüleim segítségével sikerült A2-es fogakat varázsolni magamnak persze jó drágán.

A fő problémám az, hogy tiniként nem tudtam átlagos tiniként viselkedni a fogaim miatt. Voltak barátaim, de nagyon sokan szivattak. Semmi bátorságom nem volt nem hogy csajozni, de emberekkel beszélni sem és ez a mai napig meg van. Nagyon sok csaj beszélt velem ocsmányul mindenféle ok nélkül tinikoromban.

Volt már barátnőm és azóta sokat fejlődtem egyébként, de szakított velem, mivel szerinte lekezelően viselkedtem vele. Sajnos ez egy berögzült minta a lányok felé.

Sajnos függő is vagyok. Főleg alkohol van a képben, mivel ez a legjobban elérhető. Naponta lefekvés előtt minimum 1 deci pálesz. Sokszor már nap közben is a piára gondolok. Ennél csak több szokott lenni, sokszor nap közbeni sörözgetés játszik még. Van egy rendőrségi ügyem fűvel kapcsolatban és ez miatt nem szívhatok, pedig azt is orrba-szájba nyomtam.

Egyszerűen képtelen vagyok kezelni ezt a traumát, amit a fogaimnak köszönhetek. Egész iskolás korszakomban szarok voltak a fogaim. Belegondolok abba, hogy milyen életem lehetett volna és elönt a depresszió. Általánosban rengeteg lánnyal dumálgattam, ekkor csókolóztam először, kb. 9 évesen. Akkora csajozógép lehettem volna. Nem egyszer álltam már ott a tükör előtt a borbély borotvámat a torkomhoz szorítva beállva, hogy most akkor auf wiedersehen.