Nem bírom tovább, mit tegyek?
A helyzet a következő . Évek óta küzdök szorongással, volt pánikroham is, olyan szinten súlyos fájdalmaim vannak , hogy rá fog menni az egészségem . Az emberei kapcsolataim már kukák. Nincsen senkim az ég világon akire támaszkodhatnék, a munkahelyi teljesítményen egy kisgyerek szintjén van, tehát számolnom kell vele , hogy rövid időn belül munkám sem lesz. Pszichológusra nincsen pénzem, így dolgoznom kell. Sakkban vagyok tartva teljesen .
A munkahelyen érződik a negatív kisugárzás, már érződik , hogy mindenki kötelezőből szól hozzám. Mindennapom szenvedés , nem tudok fejlődni és egyre csak rosszabb minden.
Szociális szorongás fixen van, nem tudok huzamosan az emberek szemébe nézni sem. Tanács? Vagy akasztófa? Így nem akarok élni már tovább , mégsem tudom megtenni mert valami vissza tart.
válasza:Gyerekkoromban otthon bármit tettem , soha semmi nem volt elég jó. Késői gyerek lettem, szüleimnek sajnos semmi energiájuk nem volt már a nevelésemhez. Apám hasonlóan depressziós volt, anyám sokszor nagyon nehezen tudta kezelni így őt is megviselte. Korán elveszítettem Őket. A húszas éveim elején kezdődött az egész, amikor anyàm meghalt. Akkoriban tele voltam tervekkel , motivàcióval. Aztán ahogy az otthoni helyzet ( apám nagyon sokat bántott, szerintem anyám halálát nehezen viselte el, bátyámmal nagyon sok volt a probléma)
Olyan erős megfelelési kényszer alakult ki bennem , hogy nyerés helyett csak veszítsék mindent . Minden lépésem negatív volt, bármit tettem , sohasem voltam elég jó. Így a baráti társaságom is szétbullyngolt. Azóta ösztönösen bennem van az az erzes hogy baràtnőről álmodni sem merek, mert ki vagyok én , nem érdemlem meg a szeretetet. És tudom hogy helytelen, képtelen vagyok változtatni olyan szinten belém ivódott , hogy semmit nem érek.
Szia!
Nekem 21 évesen jött elő a depresszió, és szorongás egyvelege. Voltam vele korházban is, szóval tudom milyen érzés amikor mindent veszve látsz. Én például ezeket az érzéseket nehezen osztottam meg bárkivel is a környezetemből, mert néha nem lehet őket elmondani vagy leírni csak érezni. Szóval az már egy plusz pont ha beszélsz róla valakinek, még ha az a valaki idegen is a számodra. Szóval gondolom neked is nehezedre esik emberek közé menned, vagy például el menni egyedül valahova.. nekem ebben a zene hallgatás segített a legjobban, a zene sokat tud segíteni az ilyen helyzeteken. Nem akarok tanácsot adni, de hidd el hogy nem vagy egyedül, tudom milyen szar a szorongás érzése, a pánikrohamok meg csak hab a tortán. Ha gondolod és beszélgetni akarsz vagy meg akarod osztani valakivel, írj nyugodtan, legalább én se érzem magam egyedül evvel az egésszel, és vannak módszerek amikkel enyhíteni tudsz rajta.
válasza:Ugyanez történt velem..
Én sem bírom tovább...teljesen megtudlak érteni.
Utolsó és utolsó előtti. Nagyon durva, teljesen fogyatékosnak tartanak már lassan mindenhol .
A régi énemre már nem is emlekszem .
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!